mezőcsáti kerámia
mezőcsáti kerámia: Mezőcsát a közép-tiszai kerámia kiemelkedő központja. Fazekasai nem alkottak céhet, nevük mégis felbukkan a céhiratban, mint a miskolci fazekascéh mezőcsáti származású fazekas legényei vagy mesterei. Az első nevek 1798-tól ismertek; az első évszámos mezőcsáti edény – egy → miskakancsó – 1828-ból (az utolsó 1914-ből) származik. A mezőcsáti edények között legnagyobb mennyiségben olyan edények szerepelnek, amelyekből más központokban sokkal kevesebbet vagy egyáltalán nem is készítettek. Elsősorban említjük a miskakancsókat, → butellákat. Ezeknek formai és díszítménybeli gazdagságát egyetlen más központ hasonló tárgyai sem közelítik meg. Külön említést érdemelnek az ember- és állatalakú butellák, melyek a korongolás és a szabadkézi alakítás mellett egy ritkán alkalmazott eljárást is őriznek; az állat szőrét és a pásztor subáját oly módon alakították ki, hogy a puha agyagot lyukacsos présen nyomták keresztül, s a megfelelő színnel festve az eredeti anyagot megközelítő hatást értek el. A mezőcsáti emberalakú butellák az ismert többi között a legarányosabbak és a legművészibbek. Különleges, ritka forma az innen származó emberfejes csalikorsó és → csalikancsó. A Felvidék, Erdély és a Dunántúl ismert edényformáját, a → bokályt az Alföldről csak innen és Tiszafüredről ismerjük, számuk azonban elenyésző. Viszonylag sok a → tál és a → tányér. Sok köztük a madaras-virágos díszű; más csoportjuk az ún. lakodalmas tál és lakodalmas tányér stilizált kés-villa-kanál motívummal; jellegzetesek a csipkés levélformára vágott, papírmintával díszített tányérok. Általában növényi díszítőelemek (→ növényi ornamentika) jellemzik a mezőcsáti tálakat és tányérokat. Leggyakrabban alkalmazott növényi díszítőelem a hat- és több karéjos virág, a tulipán; a fürtös virág; indák, kacsok, levelek és a csillag. Az edények díszítésének technikája az → írókázás, a → karcolt díszítés, ill. a sgraffiato. A mezőcsáti mesterek munkáiból kiemelkednek a Rajczy Mihály által készített tárgyak (1817–1869). Munkái között olyan is akad, amelyről megállapították, hogy ismerhette a debreceni kerámiát, amely stílusának kialakításában döntő szerepet játszott. De Rajczy neve mellé még számos mesterét sorolhatnánk, akik a mezőcsáti kerámia-stílus kialakításának jelentős egyéniségei voltak, és akiknek munkássága a közép-tiszai stílus más központjaira, pl. Tiszafüred kerámiájára is hatással volt a későbbiekben. – Irod. Domanovszky György: Mezőcsáti kerámia (Bp., 1953); Kresz Mária: Újonnan szerzett mezőcsáti cserépedények (Népr. Ért., 1960).
Tál (1841) Mezőcsát (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Bp. Néprajzi Múzeum
Tál (19. sz. közepe) Rajczy Mihály munkája. Mezőcsát (Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Bp. Néprajzi Múzeum
Tál (1857, Mezőcsát, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Miskolc, Herman Ottó Múzeum
Jobbról sün-, balról kosformájú butella. Horváth Sándor munkája (19. sz. második fele, Mezőcsát, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Bp. Néprajzi Múzeum
Butellák. Horváth Sándor munkája (19. sz. második fele, Mezőcsát, Borsod-Abaúj-Zemplén m)
Tintatartó (19. sz. második fele, Mezőcsát, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Miskolc, Herman Ottó Múzeum
Butellák. Jobb oldali elölről, 19. sz. közepe, bal oldali hátulról, 1893 (Mind: Mezőcsát, Borsod-Abaúj-Zemplén m.) Miskolc, Herman Ottó Múzeum
István Erzsébet
