kurátor
kurátor: prot. egyházközségek ügyeinek világi részről való vezetője, gazdasági ügyeinek kezelője. Egyéb elnevezései: gondnok (általános ref.), megyebíró (erdélyi ref. és unit.), felügyelő (ev.) kurátori tisztségre köztiszteletben álló, vagyonosabb, rátermett parasztembereket választottak meg a paraszti és mezővárosi közösségek. A kurátorság a 19–20. sz.-ban vetekedett a falusi → bíró tekintélyével. – A kurátori intézmény eredete a 18. sz.-ba nyúlik vissza. Az 1707-i rózsahegyi ev. zsinat szervezett először → egyházkerületi főkonzisztóriumokat, amelyek elnökségéből alakult ki később az egyetemes felügyelő, ill. az → egyházmegyei és egyházközségi felügyelő tiszte. Az 1734. évi bodrogkeresztúri ref. konvent állított először a püspökök mellé egyházkerületi főkurátorokat. Ennek mintájára a következő évtizedekben az egyházmegyék, majd az egyes egyházközségek is az alakuló → presbitériumok élére főkurátort, ill. kurátort választottak. A ref. egyházközségek főgondnokai kezdetben a patrónusok, földesurak, a nemesi vármegye tisztségviselői, majd földbirtokosok, tekintélyes értelmiségiek (pl. ügyvédek) közül kerültek ki. A főgondnokok az egyházközségek világi képviseletét látták el, míg a kurátorok csupán anyagi, gazdasági természetű ügyekkel foglalkoztak. Azonban nem mindig és nem minden gyülekezetben töltötték be a főgondnoki széket.
Kósa László
