kukás
kukás: a feles → dohánykertész alföldi, K-mo.-i elnevezése, csúfnév. Az elnevezés alapja a kuka: horog, fakampó, amelyet a dohányzsineg két végére kötöttek, hogy szükség esetén a felfűzött dohányt a szárítóról gyorsan leszedhessék és más, védettebb helyre akaszthassák. Mivel egy-egy kertésznek e kukából több ezerre is szüksége volt, a nagyszámú és máshol szokatlan tárgy megkülönböztető elnevezésük, ill. csúfnevük alapjává vált. A kukás név tartalma viszonylag homogén: uradalmi feles kertész. E kertésztípus valójában a dohánymonopólium bevezetése után (1859) alakult ki Mo.-on. A szó e század elejétől – nem kis mértékben a kertészek vándorlása következtében – az ország más vidékein is ismertté vált. – Irod. Takács Lajos: A dohánytermesztés Magyarországon (Bp., 1964).
Takács Lajos
