krumplibúcsú
krumplibúcsú: a budai Víziváros és Rácváros (Tabán) vendéglőiben karácsony másnapján tartott szokás. A mulatsággal egybekötött krumplibúcsút a Tabánban annak lebontásáig (1920-as évek), a Vízivárosban a II. világháborúig évről évre megrendezték. A vendéglőkben hajában sült burgonyát libazsírral és tepertővel ingyen szolgáltak fel. Azok a kocsmák és éttermek, amelyek krumplibúcsút tartottak, ezen a napon cégérül hatalmas, színes szalagcsokorral földíszített burgonyát akasztottak ki. A vendégek szalaggal díszített apró kiflikrumplit tűztek a kalapjuk mellé vagy a kabátjuk hajtókájára. – Eredetére három magyarázat ismert. 1. 1838-ban az árvízsújtotta Víziváros lakói a magasabban fekvő Országút (ma Mártírok útja, korábban Margit körút) mentére menekültek. Az itteni vendéglőkben és fogadókban helyezkedtek el, ahol hajában sült burgonya, libazsír és tepertő volt a fő táplálékuk. A következő év karácsony másnapján a befogadóiknak hálás polgárok ismét összegyűltek ezekben a vendéglőkben és emlékezetül sültkrumplit ettek libatepertővel. – 2. A Széna téri árusok egy hatalmas, hirtelen jött hóvihar elől a közeli kocsmákba futottak, ahol a karácsonyi ünnep miatt csak burgonyával és borral tudták őket kiszolgálni. – 3. Egy híres betyár és bandája elrabolta egy földbirtokos egész burgonyatermését. A rablást hamar fölfedezték, de mielőtt az üldözők beérték volna őket, a budai karácsonyi vásár szegényei között szétosztották zsákmányukat. – A krumplibúcsú magyarázatai közül történetileg egyik sem bizonyított. Pontos eredete ismeretlen. Az 1960-as években a régi színhely közelében megkísérelték a szokást mint farsangi krumplibált fölújítani.
Kósa László
