kótyázás

Teljes szövegű keresés

kótyázás: lyukba terelgető sportjáték; mérkőző csapatjáték. Formailag is, számbelileg is kötött. Hatan játsszák, felállásukkal téglalapot alkotva (hosszúság 10–15 m, szélesség 4–5 m), amelynek négy szegletén, valamint két rövidebb oldalfelezőjén foglalnak helyet a játékosok. A hosszában szemben álló kótyázók egymást segítik. A közrefogott fogópár áll az oldalfelezők mentén és a két szélső pár, vagyis az ütőpár ellen játszik. A pálya négy szögletén egy-egy kis gödör van, melybe a labda belefér. A játékosok 60–70 cm hosszú botokkal vannak felszerelve. Az egyik fogó által feladott labdát a hozzá közelebb álló ütő elüti, utána ő is, szemben levő társa is elhagyja helyét, összefutnak, botjukat keresztben összeütik, s visszafutva igyekeznek botjuk végét a lyukba taszítani. A közrefogott két fogó az elütött labda után fut, elfogja, s ha kell, egymásnak dobja, hogy a labda a szabadon hagyott lyukba kerüljön, mielőtt az ütők visszaérkeznek. Ha sikerül, az elkésett ütőpár veszi át a fogópár szerepét és kerül középre. Úgy szép a játék, ha mindkét oldalsó ütőpárt foglalkoztatják. ( még: labdajáték) – Irod. Gönczi Ferenc: Somogyi gyermekjátékok (Kaposvár, 1949); Hajdú Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye (Bp., 1971).
Lajos Árpád

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT