fogashenger | Magyar néprajzi lexikon

Teljes szövegű keresés

fogashenger: keretbe foglalt, elálló fogakkal ellátott, igavonó jószággal vontatott vaskos hengertest. Mo.-on a futóhomok megkötésének eszköze. A hasonló szerkezetű szerszám mint rögtörő Ny-Európában a középkor végén tűnt fel, a Kárpát-medencében azonban még a 19. sz. első felében is vontatottan terjedt. Használata majdnem teljesen a nagybirtokra korlátozódott. A homokkötő fogashengert a múlt század közepétől használják a Duna-Tisza közének futóhomokos területén, elsősorban Kiskunhalas és Szeged vidékén. Ilyen irányú használatba vételére valószínűleg helyi találmányként került sor. A szalmával leszórt homokot hengerezték vele. Fogai valósággal „belevarrták” a homokba a szalmát és megkötötték azt. Fogashengerrel különösen az erős böjti szelek ellen védekeztek, amelyek betemették a zsenge vetést vagy elfújták alóla a homokot. Korábban a homokra hintett szalmát hasított körmű állatok (főleg juhok) ráhajtásával tapostatták be. Szeged vidékén szokás volt a szalmás homokot üres vetőgéppel megjáratni, amely hasonló eredményt ért el, mint a fogashenger. A futóhomok megkötésére szórványosan ismert a vetés tüskés ágakkal történő letakarása (Kecskemét). – Irod. Török Gyula: Szalmahengerlő (Népünk és Nyelvünk, 1937); Hoffmann Tamás: A gabonaneműek nyomtatása a magyar parasztok gazdálkodásában (Bp., 1963).