fésűtartó

Teljes szövegű keresés

fésűtartó: fésűk tárolására szolgáló, falra akasztható tasak. Korábban gyakran másodlagosan erre a célra alkalmazott tárgy, így a mátraaljai palócoknál egészen a századfordulóig szokásban volt a már szakadozott rostájú tejszűrőt, a szűrőkét fésűtartóként felhasználni. Az Alföldön szegény helyen csizmaszárból is alakítottak fésűtartót. Az eleve erre a célra készült fésűtartó használata Ny-európai úri-polgári háztartásokból indulhatott ki. Mo.-on a kolozsvári Nyírő Ötvös János 1630-ban felvett leltárában már említésre kerül „egy fűsű tartó tok, melyben vagyon három csont fűsű”. Parasztoknál általában későn terjedt el, Németo.-ból és Svájcból a 18. sz.-ból ismertek paraszti fésűtartók, Mo.-ról a legkorábbi datált példányok a 19. sz. derekáról valók. Leginkább az Alföldön voltak elterjedve. Ezek a 19. sz.-i fésűtartók készülhettek textíliából, cserépből, esetleg fából. Díszített példányok az előbbi kettőnél ismertek. Formájára nézve a egy nagyobb hátlapból és egy vagy egymás fölött két zsebből áll. A textíliából való fésűtartók legjelesebb csoportját a tiszántúli szűrszabók munkái alkotják, akik a helyi szűrdíszítő stílusban látták el hímzéssel, ill. Biharban rátéttel a fésűtartót, hasonlóképp az általuk ugyancsak készített – bár egyébként népi használatban rendszerint igen ritka – kefetartókhoz, továbbá borotva- és gyufatartókhoz. A parasztasszonyok a fésűtartót maradékokból varrták, a különböző színeket ötletesen társítva, majd az egészet kelméből kivágott gombbal, csillagokkal díszítették. A századfordulótól városi mintára divatba jött a fehér vászonra száröltéssel hímzett fésűtartó falun is, és ez a 20. sz.-ban fokozatosan kiszorította a régiesebb fésűtartókat. – A cserép fésűtartó a vászontárgy ólommázas utánzata, a 19. sz. második felében és a 20. sz. elején egyes tiszántúli készítőközpontok terméke volt, ilyen Hódmezővásárhely és Mezőtúr. Lapokból formált, falra akasztható tárgy, amely egy magasabb téglalap alakú hátlapból és egy alacsonyabb, szintén téglalap alakú előlapból áll. A kettőt kicsi oldal- és fenéklap erősíti össze. A hátlap felül átlyukasztott, hogy falra akasztható legyen. Rendszerint áttört díszítésű ( áttört kerámia) vagy vésett díszítésű. Egyedileg készített tárgy, de felirata csak elvétve van. Ritka forma. A fésűtartó elején általában körzővel előrajzolt és áttört rács látható, hátlapján áttörés vagy bekarcolt díszítmény. Mindig mázas, gyakran zöld szinű. – Irod. Győrffy István: Magyar népi hímzések I. A cifraszűr (Bp., 1930); Kiss Lajos: A tárgyak élete (Ethn., 1940); Igaz Mária–Kresz Mária: A népi, cserépedények szakterminológiája (Népr. Ert., 1965).

Fésűtartó (Hódmezővásárhely, Csongrád m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Fésű- és kefetartó (v. Gömör m.) Bp. Néprajzi Múzeum

Fésű és kefetartó (Hajdú-Bihar m.)
K. Csilléry KláraIstván Erzsébet

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT