fehér bor
fehér bor: általában fehér, kisebb mértékben kevés festőanyagú vörös szőlőfajtákból, előzetes erjesztés nélkül, azonnali sajtolással vagy taposással nyert bor. Feltehetően a 15. sz.-ig Mo.-on csak fehér bort készítettek. Színe a benne levő fajtáktól függően a halvány zöldessárgától a sötét aranysárgáig változó. Legelterjedtebb fehér bort adó szőlőfajtáink voltak a → filoxéravész előtt: furmint (általánosan elterjedt különböző neveken), bakator (Érmelléken), bálint vagy járdovány (Arad m., Baranya, Duna mente), ezerjó (Mór, Alföld), fehér dinka vagy rakszőlő (Baranya, Buda környéke), góhér (Tokaj, Mecsek), hárslevelű (Tokaj), juhfark (Somló, Dunántúl), kövidinka (Alföld), mézesfehér, olaszrizling (általánosan elterjedt), rajnai rizling (Mecsek, Siklós, Villány, Somló). Fehér bort, ha csak kis mennyiségben is, de mindig mindenütt készítettek. Ez alól a vörös bort termelő borvidékek sem kivételek. Leghíresebb fehér bort termelő borvidékek voltak: az abaúj-miskolci, érmelléki, hegyaljai (Erdély), Küküllő-menti, a somlyói és a tokaji. (→ még: bor, → szőlő, → történeti borvidék) – Irod. Schams, Franz: Ungarns Weinbau in seinem Umfange... (Pesth, 1833); Keleti Károly: Magyarország szőlészeti statisztikája, 1860–1873 (Bp., 1875); Feyér Piroska: Szőlő- és borgazdaságunk történetének alapjai (Bp., 1970).
Égető Melinda
