eszkatológikus mondák <gör. ’végső dolgok’ szóból>
eszkatológikus mondák <gör. ’végső dolgok’ szóból>: a világ végéről szóló epikus néphagyomány. A világ tűz általi elpusztulását, az Antikrisztus eljövetelét a Biblia is megjövendöli (Joel. 2 és 3, Ézs. 66. 15 stb.). Költői megfogalmazása végigkíséri egész középkori irodalmunkat (pl. Temesvári Pelbárt, Sermones de Tempore). A mindenkori szekták vallási koncepciói között az egyik legelőkelőbb helyet az eszkatológia foglalja el. A világ közeli elpusztulásába vetett hitet népszerű jóskönyvek, egyebek között a Szibilla-könyvek ponyvakiadásai máig hatóan erősítették. Ezek szerint a világ végének előjelei: a diófa levele akkora lesz, mint a cseresznyéé, a csillagok rendje megbomlik, a nők dohányoznak, hajukat lenyírják, nadrágban járnak, a gyermekek gyűlölik szüleiket s fordítva stb. Szeged vidéki mondás: „Ezröt adok, ezröt nem adok” – ti. a világ nem éri meg a kétezredik évet. A dohányzás önmagában is azt jelenti, hogy tűz által pusztul el a világ. (Az özönvíz előtt bugyborékoltak az emberek.) Az eszkatológikus mondák szerint Jónás (Énok) és Illés eljönnek a földre (őket ugyanis az ördög teremtette; → ember teremtése: Krisztus lelket lehelt beléjük, felküldte őket az égbe, hogy lövöldözzék le a gonosz angyalokat, azóta fenn vannak). Mivel még nem haltak meg, a jeruzsálemi templom kapujában megölik őket, s ott fognak feküdni temetetlenül tizennégy napig, aztán feltámadnak. A világ pusztulása után a törpék (idétlen gyermekek) birodalma következik, amint az emberek uralmát a földön az óriásoké előzte meg. Mondák szólnak az óriás leányról, aki szántóvető embert ökreivel együtt kötényébe tesz. Apja megjósolja az emberek, majd a törpék uralmát. Az Antikrisztus születésének előjeleiről, tevékenységéről (kenyérosztás stb.) szintén eszkatológikus mondák szólnak. – Irod. Kálmány Lajos: Világunk alakulásai nyelvhagyományunkban (Szeged, 1893); Kardos László: Egyház és vallásos élet egy mai faluban (Bp., 1969).
Nagy Ilona
