erdőtelkes falu

Teljes szövegű keresés

erdőtelkes falu: a sorfaluk egy változata, mely a középkorban a nagy kiterjedésű erdőterületek benépesítésével kapcsolatban alakult ki. A földesúr egy meghatározott erdőterület benépesítésére szerződést kötött egy vállalkozóval (soltész, kenéz), aki bizonyos jogok, kedvezmények ellenében gondoskodott megfelelő számú telepesről, elvégezte a terület felosztását, kisorsolását a telepesek között, gondoskodott az építőanyagokról stb. Az új település általában 3 évig mentes volt az adófizetéstől és a földesúri terhektől. Az erdőtelkes falu tehát tervszerű településforma, melynél a terület nem oszlott külön belsőségre és külsőségre, hanem az egyes gazdasághoz tartozó, előre kijelölt szalagtelkek rendszerint egy patakvölgyből a falu kijelölt határáig nyúltak. A lakó- és melléképületek a patak mellett, rendszerint alsó, árvízmentes teraszon sorakoztak, a mögöttük lejtősen emelkedő szalagtelkeken egymás után következtek a különbözően hasznosított területek: a szántóföld, legelő és legvégül az erdő. Az erdőtelkes falut az eredetileg széles teleksávok miatt lazán építették be. Népességnövekedés esetén a telkeket hosszában meg lehetett osztani, s a tartalék erdőterületek kiirtásával a megosztott telek eltartóképességét bizonyos határok között egyensúlyban lehetett tartani. Ez a faluforma a 11. sz.-ban alakult ki Németo.-ban és a hegyvidéki erdős területek benépesülésével Közép-Európa-szerte elterjedt. Mo.-on elsősorban a Szepességben volt jellegzetes.

Erdőtelkes falu települési vázlata
Major Jenő

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT