csürközés, csülközés, csűrözés, pőtyézés

Teljes szövegű keresés

csürközés, csülközés, csűrözés, pőtyézés: hajítófával célzó csoportos sportjáték. Megcélzandó játékeszköze, a csürök (csür vagy pőtye) apró, 5–6 cm-nél nem hosszabb, egyik végén meghegyezett hengerded fapecek, amelyet kővel (téglával) megtámasztott deszka vagy egyéb lapos fa tetejére tesznek, heggyel felfelé. A felállított csürök kb. 3 m átmérőjű körvonallal el van kerítve. A kör valamelyik pontján áll az őr kezében vékony, mintegy másfél m hosszú űzőbottal. A hajítók vele szemben állnak, kezükben mindegyik 60–70 cm hosszú, alig észrevehetően ívelt hajítóbotjával, a hajítófával, mintegy 10–15 m-es rádobási távolságra. Miután az őr oldalt jó néhány méterre félreállt, a hajítók oldalozó dobó mozdulattal sorra megcélozzák a csürköt. Ha eltalálták, hajítófájukért szaladnak. A csürök őrzőjének előbb vissza kell állítania a csürköt eredeti helyére, majd a botjaikkal visszafelé futó hajítókat űzőbe veszi. Akit botjával megérintett, az lesz az új őrző. – Az őr kijelölése a játék elején: mindegyik játékos beadja botját valamelyik sorsoló tagnak, aki nyalábra fogja azokat a sajátjával együtt. Feje fölött vagy lehajolva, két szétvetett lába között hátradobja a nyalábot. Akinek a botja a legközelebb esett le, az az őr. ( még: kecskézés) – Irod. Hajdu Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye (Bp., 1971).
Lajos Árpád

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT