csípőpárna
csípőpárna: 10–60 cm hosszú, többnyire karvastagságú, hengeres párnaféle; ritkábban lapos: négyszögletes vagy félkör alakú. Különböző elnevezései: farpárna, farkolbász, pofándli. Nők viselik felsőszoknyájuk alatt a csípőjükön; alsószoknyára vagy mellényre erősítve hátul középen vagy kétoldalt párosan. A nagyobb csípőpárna önálló viseletelem, amelyet a végeire varrt madzaggal összekötve, esetleg vállpántokkal is rögzítenek. Több helyütt csípőkének nevezett kis szoknya vagy keresztben kettéhajtva felkötött alsószoknya szolgál erre a célra. Ny-Európában a 16. sz.-ban, a 17. sz. elején, a 18. sz.-ban, Mo.-on a 18. sz. elején viselték az úri osztály tagjai. Magyar népviseletekben a 19–20. sz. fordulójától a 20. sz. közepéig, a → kivetkőzésig megtalálható. Legjellegzetesebb és legnagyobb méretű a csípőpárna a Dunántúlon, de előfordul a Felvidéken és másutt is, ahol a széles csípő az ideális. Ahol úgy kívánatos, ott a csípőpárna a természetes derékvonalnál alacsonyabban vagy magasabban segít rögzíteni a szoknyát és hangsúlyozza is az eltolt derékvonalat. Egyes helyeken csak templomba és utazáshoz hordják, másutt hétköznap is. – Irod. Palotay Gertrúd: A díszítmények zsúfolása kérdéséhez (Népr. Ért., 1940); Gáborján Alice: Adatok a tardi „felszúrt” szoknyaviselethez (Ethn., 1948); Thiel, Erika: Geschichte des Kostüms (Berlin, 1968); Broby-Johansen, Rudolf: Az öltözködés története (Bp., 1969).
Horváth Terézia
