bodonszék, fatörzsszék
bodonszék, fatörzsszék: fatörzsből kialakított támlásszék, ill. karosszék. Többnyire odvas fából készült bödönszerűen kivájt alsó résszel, melynek az ülés képezi a fedelét. A bodonszék Európa nagy részén ismert, de főként Ny- és É-Európában, továbbá Ny-Afrikában. Finno.-ban egyben menyasszonyi láda is. Ny-Afrikában törzsfőnöki szék. – Mediterrán eredetű, akárcsak az azonos formájú, szalmából spiráltechnikával kötött kosárszék. Mindkettőre a legkorábbi biztos emlékek: etruszk sírmellékletek, kő, terrakotta és bronz másolatok, ill. bronz székborítások. A középkorban a bodonszéknek dongából hordószerűen összeállított, abronccsal átfogott változata is volt. A bodonszék előde a székként alkalmazott tuskó, mely a háromlábú gyalogszéket követve, az egyiptomi újbirodalom idején (i. e. 1550–1070) jelenik meg kézműveseket bemutató jeleneteken (→ tőkeszék). A kosárszék őse, a felfordított szakajtóhoz hasonló kosárülőke Mezopotámiában az i. e. 3. évezred derekán királyi helytartó székeként szerepelt. A kétféle szükségülőke azonos indítékra, a részekből szerkesztett szék, ill. karosszék hatására nyerte el a támlás-karos formát, feltehetőleg nagyjából azonos időben és területen. – Mo.-on a tömör ülőkés, támlás fatörzsszék fordult elő egészen ritkán, de inkább csak a támla nélküli tőkeszék terjedt el, majd vált időszaki hajlékok alkalmi ülőhelyévé; hihetőleg helyi kialakulású a → gyékényszék. – Irod. Erixon Sigurd: Some Primitive Constructions and Types of Lay-out with their Relation to European Rural Building Practice (Folk-Liv, 1937).
Bodonszék, ülése és támlája egyetlen tőkéből faragott rátett üléssel (19. sz. második
fele, Bihardiószeg, v. Bihar m.) Bp. Néprajzi Múzeum
K. Csilléry Klára
