Werner Adolf Vilmos,
Werner Adolf Vilmos,
bölcseleti doktor, cziszterczi rendi áldozópap és főgymnasiumi igazgató, szül. 1867. máj. 14. Tisza-Füreden (Hevesm.); 1883. máj. 27. lépett a rendbe; 1890. aug. 3. pappá szentelték, bölcseleti doktor lett és főgymnasiumi tanár Székesfejérvárt; jelenleg házfőnök és főgymnasiumi igazgató Baján.
Czikkei az Egyetemes Philologiai Közlönyben (1890. Dengi J., Kisfaludy-család, könyvism.); a székesfejérvári főgymnasium Értesítőjében (1892. gróf Gvadányi József, ism. Egy. Philol. Közlöny és Irod. tört. Közlem. 1893.); a Fejérmegyei Közlönyben (1893. 75. sat. sz. Néhány szó a naturalizmusról); a Fejérmegyei Naplóban (1894. 84. sz. XIII. Leó pápánál, 1895. 116. sz. Római emlékek); a Székesfehérvár és Vidékében (1895. 76., 78. sz. A műélvezetről); az Egri Hiradóban (1900. 97. sz. Emlékbeszéd Vörösmartyról); a Független Ujságban (1907. 8. sz. A magyar nyelv).
Munkái:
1. Goethe és Kármán. Esztetikai tanulmány. Szombathely, 1890.
2. Kisfaludy Sándor levélregénye. Bpest, 1890. (Bölcseletdoktori Értekezés. Ism. Irod. tört. Közlem. I)
3. A székesfehérvári kath. főgymnasium története. Székesfejérvár, 1896. (Különny. a főgymn. Értesítőjéből.)
A hazai cziszterczita-rend Emlékkönyve. Bpest, 1896. 381. l.
Petrik, M . Könyvészet 1886–1900.
