Weigang József,
Weigang József,
kegyes tanítórendi áldozópap és tanár, szül. 1848. aug. 26. Teichdorfban (Csehország); az algymnasiumot Váczon végezte, a mikor 1864. aug. 31. u. ott a rendbe lépett; egy évi noviciatus után iskoláit Nyitrán fejezte be s 1867. próbaéves tanárnak küldték Podolinba, 1869. Kecskemétre. Theologiai tanulmányai után 1873. aug. 30. pappá szentelték. Tanár volt Trencsénben, Debreczenben egy-egy évig, 1874-től öt évig Veszprémben, négyig Nagy-Károlyban, hatig Budapesten, 13 évig Magyar-Óvárt. Betegeskedése miatt nyugalomba vonult, előbb Tatán, majd Szent-Györgyön, a hol 1906–7-ben még tanított is. Meghalt 1911. febr. 4. Tápióságon.
Czikke a nagy-károlyi főgymnasium Értesítőjében (1880. Az ifjúságnak. Smiles után).
Munkája: Német magyar szótár, tekintettel a főnevek ejtegetésére. Nagy-Károly; 1884.
Kiszlingstein Könyvészete.
Az Úrban elhunyt rendtagok kegyeletes emlékezete és Német Károly szives közlése (Rulla kézirati jegyzőkönyv után).
