Vecsey Sándor (somlyó-aljai),
Vecsey Sándor (somlyó-aljai),
nyug. kir. táblai biró, V. Károly ref. lelkész és Tóth Pápai Ágnes fia, szül. 1828. körül Tatában (Komáromm.); alsóbb iskoláit helyben a kegyesrendieknél, a felsőbbeket Pápán a ref. főiskolában végezte; itten a képzőtársulatnak tagja és az «Estikék» cz. hetilap szerkesztője volt; a «Fűz alatt» cz. bús románcza a képző társulat által kiadott «Tavasz» cz. Zsebkönyvben jelent meg (1845.). Mint joggyakornok fenn volt az 1847–48. pozsonyi országgyűlésen; honnét visszatérve, kir. táblai jegyzőnek esküdött fel és az igazságügyi miniszteriumnál lett fogalmazó. 1860. aug. Pest város jegyzőjévé választotta. 1863. okt. a magyar földhitelintézet a jogi osztályhoz fogalmazónak nevezte ki, hol jogi előadó, később kir. táblai biró lett. Meghalt hosszas betegeskedés után 1888. ápr. 18. Budapesten 60. évében.
A Pesti Divatlap közlé legelőször «Temetés» cz. költeményét (1846. 3. sz.); azután majd minden lap és évkönyv hozott tőle költeményeket.
Munkái:
1. Vecsey Sándor költeményei. Kiadta Jókai Mór. Pest, 1855.
2. Ujabb költeményei. U. ott, 1860. (Ism. M. Sajtó 65. sz.).
Arczképe: kőnyomat nyomt. Rohn 1859. Pesten. (A Hölgyfutár melléklete). Névaláírása: (Hazánk és a Külföld 1863. 13. sz.).
Danielik, M. Irók II. 364. l.
Hölgyfutár 1861. 100, 1863. 45. sz.
Ország 1863. 40. sz. (Erdélyi János).
Családi Kör 1863. 6. sz. kőny. arczk.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Rohrbacher, Tata története. Tata, 1888. 197. l. és gyászjelentés.
