Tóth Márton,
Tóth Márton,
nyug. államvasuti főmérnök, 1848–49. honvéd-tüzérhadnagy; Petőfivel együtt küzdött Erdélyben Bem táborában. A fővárosi közügyek terén önzetlen munkálkodás fejtett ki s az I. ker. szabad polgári párt szervezésében is jelentős része volt; tagja volt az I. ker. választmányának és az iskolaszéknek. Meghalt 1907. decz. 6. Budapesten, 78 éves korában. Özvegye: Kiss Cecilia, fiai Tóth Árpád és Elemér zenetanárok.
Munkatársa volt a Honnak; írt költeményeket és az államvasutak ügykörébe vágó szakiratokat is; 1905 körül nagy feltünést keltettek Petőfitől írt visszaemlékezései. Czikke a M. Mérnök- és Építész-egylet Közlönyében (VI. 1872. Vaspályák hatása a magyar nemzetiség és kultúra jövőjére); az Uj Időkben (1905. szabadságharcz emlékeibői).
Pesti Hirlap 1907. 291. sz.
Budapesti Hirlap 1907. 291. sz. (Nekr.).
