Tormay Béla (nádudvari),
Tormay Béla (nádudvari),
nyug. államtitkár, a m. tudom. Akadémia levelező tagja, szül. 1839. okt. 10. Szekszárdon (Tolnam.), hol atyja T. (Krenmüller) Károly megyei tiszti főorvos volt; középiskolai tanulmányait szülővárosában kezdte és Pesten végezte után gazdasági gépészetet és kertészetet tanult; ezután gróf Széchenyi István czenki uradalmában gyakornokoskodott; innét, hogy az alföldi gazdaságokkal megismerkedjék, Károlyi István gróf derekegyházi uradalmába ment, hol az ellenőri teendőkkel bízták meg és különösen a juhászatban és gyapjuismeretben képezte magát. Kezelte a káposztásmegyeri ménest. 1858–59. tanévben a pesti egyetemen tett biologiai tanulmányokat, egyúttal az állatorvosi tudományokból oklevelet nyert, majd Bajorországban a weihenstefani gazdasági tanintézetet végezte. 1861. a budapesti állatorvosi tanintézet tanársegédének nevezték ki és ekkor már gazdaságok rendezésével is foglalkozott. 1865. okt. 1. segédtanár, 1868. jan. 1. rendes tanár lett a keszthelyi gazd. tanintézeten az állattenyésztési szakból. 1869. jan. a debreczeni gazdasági tanintézethez igazgatónak nevezték ki. A földmivelési miniszter 1873. fölrendelte Budapestre, megbízta az állatorvosi tanintézetben az állattenyésztési tanszék szervezésével és 1875-ben az akadémia rangjára emelt szakiskola igazgatójává tették. 1880. okt. a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszteriumba rendelték be s itt szervezte az állategészségügyi ügyosztályt, továbbá tenyésztési tervezetek elkészítésén dolgozott. 1884. a miniszteriumba újra berendeltetvén, 1885. az összes gazdasági szakiskolák főigazgatója és miniszteri tanácsos lett. T. létesítette az országos állat-orvosi egyesületet, melynek alapításától elnöke volt. 1880–1894-ig a nagy állatimportokot végezte és szervezte az országban a vasalási tanfolyamokat. A m. tudom. Akadémia 1899. máj. 5. levelező tagjának választotta. 1904. febr. 14. államtitkári czímmel nyugalomba vonult. T. az orsz. m. gazdasági egyesület igazgató-választmányi tagja volt, elnöke az állattenyésztési szakosztálynak; 1878-tól tagja volt az orsz. közegészségügyi tanácsnak, ezenkívül több tudom. társulatnak levelező és több hazai egyesületnek tiszteleti tagja. Érdemeit a király, valamint a külföldi uralkodók is többször méltányolták; 1896. ő felsége a magyar nemességet, 1903. jan. 27. pedig a Lipót-rend lovagkeresztjét adományozta neki; ezenkívül a III. oszt. vaskoronarend, a badeni Zähringi oroszlánrend középkeresztjének és a szász Albrecht-rendnek tulajdonosa volt. Meghalt 1906. decz. 29. Budapesten.
Czikkei részben felsorolvák a Szinnyei Repertóriuma III. kötetében; írt még a Vasárnapi Ujságba (1876.), Erdélyi Gazdába (1877.) sat.
Munkái:
1. Lófogtan, vagy a ló életkorának meghatározása. Pest, 1862.
2. A III. nemzetközi állatorvosi gyülekezet. U. ott, 1868. Zlomál Vilmossal. Közlemények a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. miniszterium köréből I. 3.)
3. Állatgyógyászati vázlatok. Debreczen, 1871.
4. Általános állattenyésztéstan. U. ott, 1871. (2. kiadás 1895., 3. k. 1905. U. ott).
5. Gazdasági lótenyésztő. Pályamű. 84 szövegábrával. Debreczen, 1872.
6. A falusi lótenyésztés. U. ott, 1873.
7. Az Érmellék szőlőszete és bora. Különös tekintettel gr. Zichy Ferencz pinczészetére. Pest, 1873. (Névtelenül).
8. Állattárlatok a bécsi világkiállításon. Kolozsvár, 1874. (Kül. ny. az Erdélyi Gazdából).
9. A szarvasmarhafajokról általában és a scheinfeldi fajról különösen. Bpest, 1874.
10. Gazdasági Szemle a bécsi közkiállításon. Kolozsvár, 1875. (Többekkel).
11. A szarvasmarha és tenyésztése. Bpest, 1877. (2. bőv. kiadás 1887. számos fam. ábr. II., III. rész 1890., 3. jav. és bőv. k. I. rész 72 ábr. 1892., 43. jav. és bőv. k. 1906., II., III. rész 39 ábr. 1901., 4. jav. kiad. 1906. 72 ábr. U. ott).
12. A magyar gazdák Székesfehérvárott 1879. jún. 3–5. tartott II. orsz. értekezletén tárgyalt hetedik kérdés: «Hogy a gabonaárak csökkenése a magyar gazda létezhetését ne veszélyeztesse, az eddig üzletrendszer változtatása szükséges; az állattenyésztés melyik ága szükségeli viszonyaink közt a melegebb fölkarolást.» U. ott, 1879.
13. Hivatalos jelentés a Párisban 1878-ban tartott egyetemes kiállításról ... Kiadja az orsz. m. statisztikai hivatal. IX. füzet. Az állattenyésztés. Első rész: Szarvasmarha, juh, sertés és baromfi, szerk. U. ott, 1879.
14. Egy kis elmélkedés sertéstenyésztésünk érdekében. U. ott, 1879.
15. Kalauz a lópatkolásban. Kovácsok számára. 20 táblával. U. ott, 1882. (2. kiadás. U. ott, 1884.).
16. A szarvasmarha tenyészkerületei az országban ... U. ott, 1885.
17. Nádudvari uram vasárnapi beszélgetései mezőgazdasági dolgokról. U. ott, 1885. (2. bőv. kiadás 1902. 111. ábrával. 3. k. A baromfitenyésztésről és a szövetkezetekről. 1904., 4. bőv. k. 1898. U. ott).
18. A tenyészszarvasmarhák, juhok és sertések, úgyszintén a hízó állatok tartása 1885-ben. U. ott, 1886.
19. Elbeszélés a régenmultból. U. ott, 1887. (A háziállatok domesticációjáról szól).
20. Nádudvari uramnak «a borjú fölneveléséről» szóló elbeszélgetései. Kolozsvár, 1889. (2. kiadás: Erdélyi gazd.-egylet könyvkiadó vállalata 4. U. ott, 1893.).
21. Nádudvari uram az állategészségügyi törvényről a legszükségesebb tudnivalókról ... Bpest, 1889. (2. bőv. k. U. ott, 1902.).
22. Az átörökítés. U. ott, 1890. (Kül. ny. a Veterinariusból).
23. A mezőgazdát is érdeklő néhány városi ügyről ... U. ott, 1891.
24. A sertéskérdés egy fontos részlete. 2. kiadás. U. ott, 1892.
25. Elmélkedés a mezőgazdasági egyensúlyról. U. ott, 1894.
26. A háziállatok tenyésztése. Földmíves iskolák növendékeinek használatára ... U. ott, 1896. (2. jav. k. U. ott, 1903.).
27. A konyhasó mezőgazdaságunkban. U. ott, 1897. (Kül. ny. a Veterinariusból).
28. Mezőgazdasági vezérfonal néptanítók számára. U. ott, 1898. (M. kir. földmivelési minister kiadványa 12. 3. jav. és bőv. k. 1899., 4. jav. és bőv. k. 1902., 5. jav. és bőv. k. 1906. U. ott).
29. A magyar gazda kincsesháza. U. ott, 1900. (M. kir. földm. minister kiadványa 3., 2. jav. k. 1900. U. ott).
30. Nádudvari uram vasárnapi beszélgetései a téli mezőgazdasági tanításokban résztvevő kisgazdák okulására. U. ott, 1900–1901. (3. bőv. kiadás 1904. U. ott, 111 ábr.).
31. Egy fejezet hazánk mezőgazdaságának történetéből. U. ott, 1901.
32. Állatorvosi feladatok a köztenyésztés terén. U. ott, 1902. (Állatorvosi Könyvtár V.).
33. Lótenyésztésünket illető nézetek. U. ott, 1904.
34. A falusi lótenyésztő. U. ott, 1902. 57. ábr.
Szerkesztette a m. kir. állatorvosi tanintézet Értesítőjét 1876., 1877., 1879. és 1882. évekről Budapesten; németül is megjelent.
Szinnyei Könyvészete.
Petrik Könyvészete és M. Könyvészet 1886–1900.
Kiszlingstein Könyvészete.
Ország-Világ 1894. 37. sz. arczk., 1897. 17. sz. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 267., XVIII. 715., II. Pótkötet 1904. 741. l.
Balás Árpád, Magyarország mezőgazdasági szakoktatási intézményei. Magyar-Óvár, 1897. 238. l.
M. Könyvészet 1901–1908.
Kossa Gyula, Magyar állatorvosi Könyvészet. Bpest, 1904. 254. l. arczk.
Budapesti Hirlap 1906. 359. sz.
Önéletrajzi adatok és gyászjelentés.
