Torma Károly (csicsó-keresztúri),
Torma Károly (csicsó-keresztúri),
bölcseleti doktor, egyetemi nyug. tanár, a M. tudom. Akadémia rendes tagja, előbbinek és Daniel Jozefának fia, szül. 1829. okt. 13. (második szerint decz. 10.) Kudun (Belső-Szolnokm.); Beszterczén és Kolozsvárt tanulmányait, a jogot is elvégezvén, atyját 1848. az erdélyi országgyűlésre követül, majd az unio kimondása után a pesti nemzetgyűlésre szülőmegyéje képviselőül megválasztván, ő is oda küldetett diaetikai irnoknak. Az országgyűléstől csakhamar megvált, honvéd lett és Bem alatt mindvégig vitézül harczolt; 1849. aug. 26. a zsibói fegyverletételnél végződött honvédsége. Sokáig bujdosott a Kereki pusztákon, Biharba szakadt rokonainál. Végre hazakerült és atyja betegeskedésével a gazdasági ügyek is reáhárultak, azért 1855. nőül vette Makray Bertát, kinek családja Alvinczon és Szászvároson Apulummal hozta szorosabb viszonyba. A gazdaság mellett a közjogi és régészeti tanulmányoknak élt; ez utóbbiba atyja vezette be s már ekkor kezdte gyűjteni Dacia római történetéhez különösen az epigraphiai adatokat; Ilosván szülőfölde közelében ásatásokat is rendezett. 1861. megyéje tiszt. szolgabirája volt. A m. tud. Akadémia 1861. decz. 20. választotta levelező tagjává (1881. máj. 20. lett rendes tag). Részt vett mint követ az 1863. szebeni provisorius országgyűlésen és az unio átvizsgálása ügyében Kolozsvárra 1865. nov. 20-ra hirdetett országgyűlésen, mely decz. újra kimondta az uniót. Midőn az országgyűlés egy hónap mulva (jan. 9.) véget ért, mint Deák-párti képviselő a magyar országgyűlésnek lett tagja 1867 tavaszáig, midőn Belső-Szolnok vármegye főispánjává nevezték ki és az is maradt 1872-ig. Ekkor ismét képviselővé választatta magát és Deák Ferencz legbizalmasabb emberei közé tartozott. A képviselőház őt választotta egyik alelnökévé. 1875-ben ismét visszavonult a magánéletbe; de már 1876. a közjog rendes tanárává neveztetett ki a kolozsvári egyetemre. 1878-ban hajlamainak megfelelőbb tanszéket nyert a budapesti egyetemen, a régészet tanárává neveztetvén ki. Itt főképp Aquincum romjainak föltárásával s az acquincumi múzeum megalapításával szerzett érdemeket, másrészt méltó elismerést Dáczia-kincseinek kutatásával és leírásával. 1887-ben nyugalomba vonult; majd Rómában (később Porto d'Anzióban) telepedett le és római tanulmányainak élt. Tagja volt a Történelmi Társulat választmányának, a bécsi régészeti bizottságnak, a római archaeologiai intézetnek sat. Meghalt 1897. febr. 28. Porto d'Anzióban (Róma mellett). A m. tudom. Akadémiában 1904. decz. 10. Téglás Gábor tartott fölötte emlékbeszédet.
Domborművű arczképét az aquincumi múzeum falába helyezett emléktáblán 1909. leplezték le.
Mommsennek Dacia epigraphiája összeállításában ő volt a főmunkatársa. Szakfolyóiratokban (Ephemeris Epigraphica, Erdélyi Múzeum, Archaeologiai Értesítő, Arch.-epigr. Mittheilungen aus Oesterreich sat.) jelentek meg értekezései. Czikkei s egyéb munkálatai: a Kolozsvári Közlönyben (1856. Adatok Erdély történetéhez, 1861., 70., 74., 75. Archaeologiai levelek); az Erdélyi Múzeum Évkönyveiben (I. 1861. A rómaiak nyoma Erdélyi északi részeiben, II. 1862–63); a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (1864. A szamosújvárosi római fürdőkről); a Hazánkban (IV. 1885. Rettegi György emlékiratai 1718–1767., X. 1888. Gróf Gyula Ferencz tábornok emlékiratai 1714–1784. hat közlés); a Századokban (1885. Cserey Mihály írásai, Adversariák gróf Bethlen János históriájához, 1888. Czegei Vass József feljegyzései, Zsögödi Mikó János és Léczfalvi Gyárfás István, József és Elek feljegyzéseiből, 1889. Balassa Bálint ismeretlen költeményei, 1889. Tordamegye főispánjai, Belső-Szolnokmegye főispánjai), a Történelmi Tárban (1887. Kijegyzések három erdélyi család levéltár-lajstromából, 1891. Szaniszló Zsigmond naplói 1682–1711.) sat.
Munkái:
1. Dacia fölosztása a rómaiak alatt. Kolozsvár, 1863. (Kül. ny. az Erdélyi Múzeum-egylet Évkönyvei II. kötetéből).
2. Tizenkét római felirat Daciából. U. ott, 1863. (Kül. ny. az Erdélyi Múzeumegylet Évkönyvei II. kötetéből).
3. Zsögödi Miklós János naplójegyzetei. U. ott, 1863.
4. Római feliratok Erdélyből. Pest, 1865. (Kül. ny. az Archaeol. Közleményekből).
5. Kornis György emlékezete 1585–1593. Kolozsvár, 1865. (Kül. ny. a Kolozsvári Közlöny 72–74. számaiból.).
6. Adalékok éjszak-nyugati Dáczia föld- és helyiratához. 3 tábl. Bpest, 1864. Akadémiai székfoglaló. (Kül. ny. a M. Tudom Akadémia Évkönyveiből).
7. Über einige Dacische Inschriften. Wien, 1865. (Kül. ny. a Mittheilungen der k. k. Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale-ból).
8. Késmárki Thököly Imre naplója 1676–1678. évekből Közli ... előszóval. Bpest, 1866. (Tört. Emlékek II. osztály Irók XVIII. kötet).
9. Okmányok az 1607. és 1608. évek történetéhez. U. ott, 1867. (Kül. ny. a Magy. Tört. Tár XIII. kötetéből).
10. Adalékok Sarmizegetusa és Aquincum felirataihoz. U. ott, 1874. (Kül. ny. az Archaeol. Értesítőből).
11. Oklevelészeti naptár. Calendarium diplomaticum. A középkori, főleg hazai oklevelek meghatározására átdolgozta és összeállította Torma József. Szerző halála után kiadta. Kolozsvár, 1879.
12. Neue Inschriften aus Dacien. Wien, 1879. (Kül. ny. az Archaeol-epigr. Mittheilungen aus Oesterreich-ből).
13. A Limes Dacicus felső része. Bpest, 1880. (Tört. Értekezések IX. 2.).
14. Repertórium Dacia régiség- és felirattani irodalmához. U. ott, 1880. (Latin czímmel is).
15. Az aquincumi amphitheatrum északi fele. U. ott, 1881. (Tört. Értekezések IX. 5.).
16. Inschriften aus Dacia, Moesia superior und Pannonia inferior. Wien, 1882. (Kül. ny. az Archaeol.-epigr. Mittheilung-ből)
17. Római cserépedény bélyegek és karczolatok. I., II. közlemény. Bpest, 1883. (Kül. ny. az Archaeol. Értesítőből).
18. Pulszky Ferencz Albuma. Ötven éves írói jubileumára 1834–1884. Két fényképpel és két táblával. U. ott, 1884. (B. Nyári Jenővel, Henszlmann Imrével és Havas Sándorral).
M. Akadémia Almanachja 1864–70. (Munkálatai).
Hazánk és a Külföld. 1866. 16. sz. arczk.
Nagy Iván, Magyarország Családai XI. 25., 257. l.
Szinnyei Repertóriuma, Történelem I.
Vasárnapi Ujság 1868. 39. sz. arczk., 1880. 47. sz. arczk., 1897. 10. sz. arczk., 1909. 32. sz. (Emléktábla).
Petrik Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 266. l.
1897: Budapesti Hirlap 62., 66., Erdélyi Múzeum (Finály H.), Egyetemes Philologiai Közlöny (Kuzsinszky B.), Budapesti Napló 63., Akadémiai Értesitő (Riedl Fr.).
Gróff Kuun Géza, Emlékbeszéd T. K. fölött. Déva. 1899. (A hunyadmegyei tört. és rég.-társulat Évkönyve 1. sz.).
Téglás Gábor, Emlékbeszéd T. K. fölött Bpest, 1905. (Ism. Arch. Értesítő).
