Tisza Lajos (boros-jenői)
Tisza Lajos (boros-jenői)
gróf, volt közlekedésügyi miniszter, T. Kálmán testvéröcscse, szül. 1832. szeptember 12. Geszten; Szőnyi Pál vezetése alatt házi nevelésben részesült; 1847. vizsgálatot tett a bölcseletből a debreczeni kollegiumban. 1848. végezte el felsőbb tanulmányait, majd Szűcs Lajos vezetése alatt a jogi tanfolyamot. A szabadságharcz leveretése után testvéreivel együtt berlini egyetemet látogatta. Majd nagyobb körutat tett Keleten s bejárta Egyptomot. Az abszolutizmus idején ref. egyházi és iskolai ügyekben élénk tevékenységet fejtett ki mint segédgondnok. 1861-ben az ugrai kerület képviselője és a határozati párt híve volt; 1865-ben Deák-párti programmal újra képviselő, 1867. Bihar megye főispánja lett. Nemsokára kilépett a vármegye szolgálatából és alelnöke lett a fővárosi közmunkatanácsnak. 1869. cs. és kir. kamarási czímet és jelleget kapott a királytól. 1871. jún. 21. Andrássy a közlekedésügyi tárczát bízta rá, de ezen állásától három év mulva visszalépett és Kerkápolyval beutazta Olaszországot; majd Kelet-Indiában és Afrikában utazott. 1873. titkos tanácsos, a harmadosztályú vaskorona-rend és 1881-től a Lipót-rend nagykeresztese lett. 1874. a dicső-szent-mártoni kerület választotta képviselőnek. 1879., midőn a borzasztó árvíz Szegedet elöntötte, őt küldte ki a kormány ki. biztosnak a mentési munkálatok és Szeged városának, valamint a Tiszapart újjáépítésének vezetésére. Ebbeli érdemeiért Szeged díszpolgárának választotta, arczképét tanácsterme számára lefesttette és egy utczát nevezett el nevéről; a király pedig 1883. decz. 22. grófi rangra emelte, szegedi előnévvel. 1884-től állandóan mint Szeged I. kerületi képviselője foglalt helyet a parlamentben. Az új országház létesítése körül kiváló érdemei vannak. 1885. márczius 14-től a dunamelléki ref. egyházkerület főgondnoka; A Deák-szobor, valamint az új parlament építési végrehajtó bizottságának elnöke, a delegáczióban is ismételten elnök volt. Ő volt annak idején a magyar közművelődési egyesületek budapesti országos kongresszusának, utóbb az országos erdészeti egyesületnek elnöke; 1892. nov. 19-től 1894. jún. 10-ig Wekerle miniszterelnöksége alatt a király személye körüli miniszter volt. Valóságos belső titkos tanácsos, cs. és kir. kamarás, a Lipót-rend nagykeresztese volt. 1893. a kőszegi hadgyakorlat alkalmából a vörössas-rend első osztályát kapta a német császártól. Azonkívül számos külföldi rendjel tulajdonosa volt. Meghalt 1898. jan. 26. Budapesten.
Két festménye maradt fen, egyik 1891-ből, mely Munkácsy Mihálylyal együtt ábrázolja, a másik az országos erdészeti egyesület budapesti nagytermében. 1904. jún. 12. Szegeden szobrot állítottak neki.
Czikkeket írt a Vasárnapi Ujságba (1856), a Vadász- és Versenylapba (1858–60).
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Nemzeti Nagy Képes Naptár 1872. 132. l. arczk.
Ország-Világ naptára 1873. 19. l. arczk.
Tisza Lajos és udvara Szegeden. Fény- és árnyképek Irta egy ismeretlen. Bpest, 1880.
Szabadelvűpárti Naptár 1885-re 269. l. arczk.
Prot. Nagy Képes Naptár 1886-ra.
Ország-Világ 1887. 42. sz. arczk., 1898. 5. sz. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 214. l., II. Pótkötet 1904. 734. l.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach. Bpest, 1897. 367. l.
1898: Nemzet 27. sz. (Mikszáth). Vasárnapi Ujság 5. sz. arczk., 1904. 25. sz. Képpel.
Néhai gróf Tisza Lajos egyházi és egyházkerületi főgondnok gyászemlékünnepén 1898. márcz. 6. a budapesti Kálvin-téri református templomban mondott imák és emlékbeszéd. Bpest, 1898.
Magyar Nemzetségi Zsebkönyv. Nemes Családok. Bpest, 1905. I. 623. l. és gyászjelentés.
