Thúry József,
Thúry József,
ref. főgymnasiumi tanár, a m. tudom. Akadémia levelező tagja, szül. 1861. decz. 25. Makádon (Csepel-sziget); középiskolai tanulmányait Kun-Szent-Miklóson és a budapesti ref. főgymnasiumban végezte. A tudomány-egyetemre azzal az elhatározással lépett, hogy a magyar történet és összehasonlító nyelvészet művelője lesz s e czélból különösen a török-tatár és finn-ugor nyelvek tanulására adta magát, hozzájuk vevén a mongol és perzsa nyelvet s irodalmat, tanulmányozván egyúttal a keleti történetírók és utazók munkáit. Ez idő alatt egy török nyelvészeti dolgozatával (Az ujgur, csagatáj és oszmán-török dialektusok egyezései és eltérései) egyetemi pályadíjat nyert. Az egyetemi tanfolyam elvégzése után Trefort miniszter Vámbéry ajánlatára, az akkor felállított s a budapesti kereskedelmi akadémiához csatolt keleti tanfolyamon a török nyelv tanárává nevezte ki és ilyen minőségben működött négy évig. 1884. nyarán tanulmányúton volt állami költségen Törökországban, főleg Konstantinápolyban és Kis-Ázsia partvidékein, a következő év nyarát pedig a nógrádvármegyei palóczok között töltötte, a palócz népet és nyelvet tanulmányozva. 1887 őszén a nagykőrösi ref. főgymnasiumhoz hívták meg tanárnak, de már 1888. elején Halasra választották meg a magyar és latin nyelvi tanszékre. A m. tudom. Akadémia 1903. máj. 8. választotta levelező tagjai sorába. Meghalt, midőn a budapesti egyetem török-perzsa tanszékére meghivást kapott, 1906. máj. 22. Kis-Kún-Halason.
Legelső dolgozata: Ethnologiánk módszerei az Egyetemes Philol. Közlönyben (1883) jelent meg; nem számítva a hirlapokban (Vasárnapi Ujság, Budap. Hirlap) megjelent ethnographiai tárgyú tárczaczikkeit. Czikkei az Egyet. Philol. Közlönyben (1884–85. Az ugor-magyar theoria és A török szókincs apologiája); a Hadtörténelmi Közleményekben (1888. A régi magyar és török hadviselés, 1890. Zrinyi Miklós hadtudományi elveinek forrása, 1891. Szigetvár elfoglalása 1566-ban, 1892. A várnai csatáról); a Századokban (192. Pecsevi viszonya a magyar történetíráshoz, 1893. A török hódítás kezdete Magyarországon, 1897. A magyarok szavarti aszfali neve, 1899. Bocskay István fölkelése); az Irodalomtörténeti Közleményekben (1893. Szilágyi és Hajmási historiája, 1897. Krónikáink és a nemzeti hagyomány, 1901. Belmezei Fráter Pál verse 1660 körül); a Keleti Szemlében (1903. A Khazár iša méltóságnévről, 1904. Az «Abuška Lugati» cz. csagatáj szótár); a Budapesti Szemlében (1900. 136. k. A török drámairodalom); a Nyelvtudományi Közleményekben (1904. A XIV. századbeli oszmán-török nyelv) sat.
Munkái:
1. A kasztamuni török nyelvjárás. Bpest, 1885. (Értekezések a nyelv- és széptud. kör. XII. 7.).
2. A Zrinyiász. U. ott, 1894. (Kül. ny. az Irodalomtörténeti Közleményekből).
3. A magyarok eredete, őshazája és vándorlása. U. ott, 1896. (Különny. a Századokból).
4. A székelyek eredete. Kolozsvár, 1898. (Kül. ny. az erdélyi Múzeumból).
5. A "Behdset-ül-Lygat" cz. csagataj szótár. Bpest, 1903. (Értek. a nyelv.- és széptudományok köréből XVIII. 4.).
6. Török nyelvemlékek a XIV. század végéig. U. ott, 1904. (Székfoglaló. Értek. a nyelv.- és széptud. kör. XVIII. 7.).
7. A közép-ázsiai török irodalom. Bpest, 1904. (értek. a nyelv- és széptud. kör. XIX. 3.).
8. A közép-ázsiai török nyelv ismertetése. U. ott, 1906. (Előadások Kőrösi Csoma Sándor emlékezetére III.).
9. A magyar vonatkozású török történetirók munkái. U. ott. 1893. 1896. Két kötet. (Török történeirók I. II.).
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XVIII. 703. l.
M. Könyvészet 19025., 1904., 1906.
1906: Budapesti Hirlap 142. sz., Kis-Kun-Halasi ref. főgymnasium Értesítője 151. l., Nyelvtudományi Közlemények, Századok, 572. l.
Petrik, M. Könyvészet 1886–1900. és gyászjelentés.
