Teutschländer Willibald István,
Teutschländer Willibald István,
ev. lelkész, szül. 1837. aug. 17. Segesvárt; tanult a segesvári és brassói gymnasiumban; 1858. a jenai egyetemre ment és 1860–61. a berlini egyetem hallgatója volt. Visszatérte után tanító lett a brassói reáliskolában, hol 1865. okt.-ig működött. Miután a tanári vizsgát letette, Segesvárt lelkészszé avatták és három évre szabadságolták. Brassóból távozva a bukaresti ev. egyház hívta meg lelkészének, mely meghívást elfogadta és ott működött 1891. nov. 3. bekövetkezett haláláig.
Munkái:
1. Geschichte des Turnens im Siebenbürger Sachsenlande. Kronstadt, 1865.
2. Geschichte der evang. Kirchengemeinde A. C. in Bukarest, nebst einer einleitenden Uebersicht über frühere Einwanderungen und Niederlassungen fremder Volks- und Glaubensgenossen in den Donaufürstenthümern. Bukarest, 1869. (2. ujra átdolg. kiadás. U. ott, 1891.).
3. Michael der Tapfere. Ein Zeit- und Charakterbild aus der Geschichte Rumäniens. Wien, 1879.
Hátrahagyott költeményeiből Neugeboren Henrik többeket közölt a Kronstädter Zeitunban (1892–93.).
Trausch, Schriftsteller-Lexikon III. 395., IV. 474. l.
