Terhes Barnabás,
Terhes Barnabás,
ref. lelkész, szül. 1837. Rimaszombatban, hol atyja T. Sámuel lelkész volt; iskoláit szülővárosában kezdte; kora ifjúságában művészi és költői hajlamai jelentkeztek, Izsó Miklós szobrász társaságában puszta kedvtelésből meglehetősen sikerült állati és egyéb alakokat készített; ezért atyja, középiskoláinak elvégzése után, technikai tanulmányok czéljából Bécsbe küldte. Itteni tanulását súlyos betegsége miatt abba kellett hagynia és hazajövén a lelkészi pályára lépett. Jártassággal birt a német, franczia és angol nyelvben és irodalomban, sőt a szláv nyelvekben is. Főleg a franczia nyelv elsajátítása végett több hónapot töltött Svájczban, különösen Genfben, mielőtt sárospataki lelkészi állását elfoglalta volna. Káplánkodott Nádudvaron, Békésen és Tisza-Dobon; rendes lelkész lett Sárospatakon 1868-ban (a Tiszáninneni kerület egyházi tanácsbirája, a sárospataki főiskola igazgató tanácsosa is volt). Meghalt 1886. május 27. Sárospatakon.
Több költeménye jelent meg a hirlapokban sat. így a Sárospataki Naptárban (1859); czikke a Sárospataki Füzetekben (VII 1863. Éji gondolatok) sat.
Kéziratban maradtak egyházi beszédei.
1886: Prot. Egyh. és Iskolai Lap 738. h., Debreczeni Prot. Lap 201. lap, Egyetértés 149. sz. (Nekr.).
