Télfy Iván
Télfy Iván
bölcseleti doktor, egyetemi nyug. rendes tanár, a m. tud. Akadémia levelező tagja, szül. 1816. jún. 18. Nagyszombatban, hol 1825–31-ig a gymnasiumi, 1832–34. a kath. papnevelőben a theologiai és bölcseleti tanfolyamot végezte. 1834. aug. 29. bölcseleti doktorrá avatták fel a pesti egyetemen; azután 3 évig a bécsi Pazmaneum növendéke volt; 1836. decz. 9. pedig kiállotta a görög és semi nyelvekből a doktori szigorlatot. Kilépvén a papságból, Jordánszky Elek püspök volt legnagyobb jóltevője. 1837. Bécsből Olaszországba, majd Triesztbe utazott és ott a postaigazgatóságnál mint díjnok, majd az államszámvevőségnél mint első gyakornok működött. 1838 végén Pestre utazott, hol a jogi tudományokból magánvizsgálatokat állott ki. 1840. szept. pályázati vizsgálatot tett az oklevéltani, nov. a mezőgazdasági, technologiai és természetrajzi tanszékre. 1841. ügyvéd lett és 1843–44. a távollevők követe a pozsonyi országgyűlésen. Ekkor választották meg a páduai akadémia levelező tagjává. Az országgyűlés végén mint ügyvéd Nagyszombatban telepedett le s polgártársai az újonnan megalakult védegylet jegyzőjének választották meg. 1846. márcz. 1. elfoglalta meghívás folytán a pesti egyetemen a görög nyelv és irodalom tanszékét mint helyettes tanár (1852. a classica philologia rendkívüli, 1868. rendes tanára lett), 1847. ápr. 25. Zima családi nevét Télfyre változtatta. Ez évben elvállalta az olasz nyelv és irodalom helyettes tanárságát is. 1864. jan. 20. a m. tud. Akadémia választotta levelező tagjává. 1886. szept. 3. nyugalomba vonult. A szünidőket rendszerint utazásokkal töltötte el; beutazta egész Európát és kétszer látogatta meg kedves Görögországát (1869. és 1888. a mikor előadást tartott görög nyelven az athenae Parnassos társulat egyik ülésén). A görögországi tudományos társulatokon kívül több európai társaság választotta meg tiszteleti, illetve levelező tagjának; a görögök királya pedig kitüntette a Megváltó rendnek koronás arany keresztjével. Meghalt 1898. aug. 2. Budapesten. A m. tudom. Akadémiában 1902. febr. 24. Pecz Vilmos tartott fölötte emlékbeszédet.
T. irodalmi munkássága és tanügyi dolgozatai is 1848-tól mindvégig a classica philologia ügyét szolgálták. Czikkeit és önálló munkáit az Akadémiai Almanachok, de különösen Pecz Vilmos Emlékbeszéde felsorolják (utóbbi munkáinak lajstromaként 1839-től 1896-ig 324 czímet közöl).
Nevezetesebb munkái:
1. A statisztika elmélete. Pozsony, 1844.
2. A mezei gazdaság statisztikája. U. ott, 1845.
3. Gyakorlati ó- és új görög nyelvtan. Buda, 1848.
4. Magyarok őstörténete. Görög források a szittyák történetéhez. Pest, 1863.
5. A classica philologia encyclopaediájához. U. ott, 1864.
6. Sententiae Spriptorum Graecorum. U. ott és Lipcse, 1864.
7. Aeschylos. Bpest, 1867.
8. Eranos. U. ott. 1877.
9. Rankovis Kleon újgörög drámája. U. ott, 1879.
10. Újgörög irodalmi termékek. U. ott, 1883.
11. Középkori görög verses regények. U. ott, 1883.
12. Nyelvészeti mozgalmak a mai görögöknél. U. ott, 1885.
13. Heracles Rankavis Kleon hellén drámája. U. ott. 1886.
14. Jelentés újhellen munkákról . U. ott, 1887.
15. Két újgörög nyelvtan magyarul. U. ott, 1895. sat.
Pesti Hirlap 1847. 269. sz. (Névváltoztatás).
Szinnyei Repertóriuma. Történelem I. II.
Petrik, Bibliogr. és Könyvészete.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 57., XVIII. 687. l.
Budapesti Hirlap 1898. 213. sz.
Vasárnapi Ujság 1898. 32., 33. sz. arczk.
Pecz Vilmos, Emlékbeszéd Télfy Iván lev. tag felett. Bpest, 1902. (Életrajzára vonatkozó repetóriummal és munkálatainak teljes jegyzékével.)
