Telepi György
Telepi György
színész, a pesti Nemzeti Színház tagja, szül. 1797-ben Kis-Létán (Szabolcsm.), hol atyja ref. lelkész volt; Nagy-Károlyban és Szatmárt tanult a gymnasiumban; 1818-tól Szatmármegye főjegyzője mellett irnokoskodott. Később az ott működött Megyeri színtársulatához szegődött; azonban csakhamar betegeskedése miatt meg kellett válnia a társulattól. Mint festő 1820-ban került ismét a színészethez. 1821-től a székesfejérvári, nagyváradi, debreczeni és kolozsvári, majd később a miskolczi színésztársulatoknál szerepelt; a pozsonyi 1825. országgyűlés alatt ott is föllépett és Balla Károlylyal Debreczenben és Nagyváradon színigazgató is volt. 1828-tól a kassai társulatnál volt, melynek állandó tagja maradt 1833-ig. Innét mint egyike a négy vezértagnak Budára került és egész 1837-ig ott működött. A Nemzeti Színház megnyíltával 1837. aug. 22. annak szerződött tagja lett és maradt 1855-ben történt nyugdijaztatásáig. «Valódi gyöngye volt a vándorszínésztársulatoknak (írja Fáy) mint festő, decorateur, gépész, építész, requisiteur, tűz-, fény-, és árnyjátékos. E mellett ügyes és takarékos». A budai korszak első évében tapasztalta a társulat, mily megbecsülhetetlen erőt bir benne. Ő csinálta (úgyszólván semmiből) azokat a pompás látványosságokat, melyekre csak úgy tódult a közönség! Az ő agyából került ki az ideiglenes pesti színház első és második terve, melyek közül az utóbbi szolgált a mai Nemzeti Színház tervének alapjául. Tevékeny volt nem csak a színpadon, hanem azon kívül is «a társaság dolgában». Mint színész az alsóbbrendű komikus szerepekben kitünő ügyességű volt. Nem vált előnyére az, hogy teste túlságos terjedelmű lőn. Sokoldalú használhatóságát nagyban emelte az, hogy azonfölül mint egyike a jobb fordítóknak és színházi drámaíróknak, a színpadi műsor körül is érdemeket szerzett magának. Rekedt hangja miatt történt nyugdíjaztatása után vidékre vonult és Diós-Győrött, majd Tibold-Daróczon községi biró lett. 1871. márcz. 26. 50. éves színészi jubileumára még egyszer föllépett a Nemzeti Színházban mint Hugli a Szigligeti Két pisztoly cz. népszínművében, mely alkalomból Szigligeti üdvözölte rövid beszéddel és Felekiné nyújtott át neki a színészi személyzet nevében babérkoszorút és ezüst serleget. Meghalt 1855. aug. 12. Tardon (Borsodm.) Fia a jeles tájfestő Telepi Károly.
Színművei egynek kivételével kéziratban maradtak; eredetiek első előadásuk szerint felsorolva: A tankóczi pusztavár, vagy a földalatti kisértetek, vigj. 3. felv. (Először adatott Budán 1833. aug. 23.); Hivatlan képíró, vígj. 5. felv. (Először Budán 1833. nov. 17.); Borsszem Jankó, Tüneményes rege 2 felv. énekkel és tánczczal, zenéje Pály Elektől. Színre alkalmazott gyermekmese. Úgy látszik német eredeti után van átmagyarítva (Budán 1835. febr. 6. Ism. Honművész 13. sz.); A vadon titka, színj. 3 felv. (Budán 1835. máj. 30.); fordítások: Szép és rút leány, vagy a lóverseny, vígj. 4 felv. Ziegler Fr. V. után (Budán 1835. jún. 17.); Az örökségi egyezés, dr. németből (Váczon 1833. jún. 15. Ism. Honművész 28. sz.) Soncha gyilkos barlangja, vagy az eleven hordók, banditai nézőjáték 4 felv., a pesti játékszínre írta Treuhold, ford. (Székesfejérvárt 1833. aug. 25., Budán Negyven rabló cz. 1835. jún. 15.); Veszedelmes szomszédság, Kotzebue után (Budán 1833. okt. 12.); Havasi rémkirály, vagy az embergyülölő, tünem. vígj. 3 felv. Raimund Ferd. után, zenéje Müller Venczeltől (Budán nov. 14.); Új esztendei ajándék, vígj. 1 felv. és Régi szerelem, vígj. 1 felv. Kotzebue után (Budán 1834. jan. 1.); Hatalomszó, szomj. 5 felv. Ziegler Fr. V. után (Budán jan. 18.); Február 24-ike, szomj. 1 felv. Werner Fr. után (Budán febr. 24.); Az erdő veszedelme, egészen új nevezetes történet 3 szakaszban; francziából német nyelvre ford. Prix, magyar játékszínre általtette. (Először Debreczenben 1834. jan. 25.); Tűzpróba, vígj. 1 felv. Kotzebue után (Budán márcz. 4.); Göldingi vár (Kapi vár), reg. színj. 5 felv. Weissenthurn J. után (Budán ápr. 1.); Lumpaci Vagabundus, tünem. vígj. 3 felv. Irta Nestroy, zenéjét Müller Adolf (Budán ápr. 19. Ism. Honművész 30. sz.); Az én voltam, vígj. 1 felv. Hutt után (Budán máj. 8.); Menyasszony és vőlegény egy személyben, vígj. 2 felv. Kotzebue után (Budán jún. 5.); Hadd nyugodjanak a holtak, vígj. 3 felv. Raupach után (Budán okt. 8.); Két Péter, vagy sardami polgármester, vígj. 3 felv. Lebrun után (Budán nov. 9.); Attila hun király, regényes vitézi játék 5 felv. (Ism. Honművész 1834. 80. sz.); 777., vígj. 4 felv. Lebrun Károly után (Budán 1836. ápr. 10.); Szebeni erdő, reg. színj. 4 felv. Weissenthurn után (Pesten, 1839. okt. 20.); A káplár, vígj. 2 felv. Rosier után. (Pesten, 1846. júl. 6.); A felsorolt darabok közül később is színre kerültek: Én voltam (a pesti Nemzeti Színházban 1858. aug. 6.) és Kassán: Lumpaci Vagabundus (1861. nov. 2.), A szebeni erdő (1862. febr. 11.), Borsszem Jankó (1873. nov. 2.), Elevenholt házaspár (1875. jan. 10.).
Nyomtatásban megjelent: Az elevenholt házaspár. Víg tréfa 1 felv. Írta Lebrün C., ford. Kassa, 1830. (Először adták Budán 1833. júl. 27.).
Vasárnapi Ujság 1871. 14. sz. arczk. 1885. 33. sz.
Hazánk és a Külföld 1871. 14. az. arczk.
Pesti napló 1885. 225. sz. (Nekr.)
Bayer József, A nemzeti játékszin története. Bpest, 1887. I., II. és a M. Drámairodalom története. Bpest, 1887. II.
Figyelő XVII. 203. l.
Petrik Bibliogr. II. 562. l.
M. Könyv-Szemle 1909. 240. l. és az egykorú szinlapok.
