Teleki Domokos gróf (széki)
Teleki Domokos gróf (széki)
a magyar országgyűlés szabadelvű követe és a m. tudom. Akadémia tiszteleti tagja. T. József gróf, főkormányszéki tanácsos és gr. Teleki Zsófia fia, szül. 1810. ápr. 1. Marosvásárhelyt; atyja 1817. elhalálozván, nevelése az özvegy édesanyára maradt, ki őt tizenegy éves korában a nagyenyedi főiskolába küldötte, hol az alsóbb osztályokban négy és félévet, a felsőbbekben négy egész évet töltött. A főiskolától 1829 őszén vett búcsút s azután mint joggyakornok a marosvásárhelyi kir. ítélőtáblánál töltött egy évet. 1830 őszén édesanyja részéről, mint távollevők követe jelent meg a pozsonyi országgyűlésen. 1831-ben a pesti egyetemen jogi tanulmányait folytatta s ez év végével itt is szigorlatot tett. «Ezen két év alatt (írja jegyzeteiben) Magyarország legbecsületesebb államférfiainak társasága, kik közül Széchenyi, el merem mondani, pártfogására, szivességére, sőt bizalmára is méltatott, bizonyára a legdöntőbb hatással voltak egész életemre». 1832. Pestvármegyénél tiszteletbeli jegyzőséget viselt. Ekkor itt történt első nyilvános felszólalása, a vármegyei követek megválasztása alkalmával. A reform és alkotmányos mozgalmak Erdélyben is tért kezdvén nyerni, T. visszatért szülőföldjére s az 1834 évet megelőző ébresztési kisérletekben élénk részt vett. 1836. szept. 10. a m. tud. Akadémia levelező tagjának választotta (1855. ápr. 19. lett az igazgató-tanács tagja, 1861. decz. 20. pedig tiszteleti tag). 1837. ismét Küküllővármegye küldötte az országházba. Az 1840–41. erdélyi országgyűlésre a részekbeli vármegyék is meghivatván, Zarándvármegye választotta meg. 1841. neje meghalt, ez idegrendszerét nagyon megviselte. 1841 végétől az erdélyi országgyűlésen mint királyi hivatalos ismét részt vett. 1844 tavaszától késő őszig Szász Károly egykori kedves tanára, most barátja társaságában Német- és Angolországot utazta be s főfigyelmét a nevelésügyi és mezőgazdasági viszonyok tanulmányozására fordította. Pozsonyba tért vissza s ott az országgyűlésen működött 1845 tavaszáig; ekkor hazatért Erdélybe, hogy a rendszeres bizottságok működésében részt vegyen. Ez év végén Svájczon és Hollandián keresztül ismét Angolországba utazott, hol néhány hónapi tartózkodás után, Francziaországon és Párison át visszatért Erdélybe. Az 1846. erdélyi országgyűlésen az úrbéri munkálatok megvitatása körül fejtett ki nagyobb tevékenységet. Az 1847. végét és az 1848. elejét a pozsonyi országgyűlésen töltötte; tavaszszal (máj. 29.) az erdélyiben vett részt. Ez év végén egészsége teljes megbomlása és idegrendszere elgyengülése visszavonulásra kényszerítette, «a vérözönnel járó forradalomban nem találtam örömömet» írja és a közélettől a szabadságharcz után is teljesen visszavonulva, mezei gazdaságának és történelmi tanulmányainak szentelte életét. 1852-ben a székelyudvarhelyi ref. iskola részére 6000 frt alapítványt tett. A Marosvásárhelyt lévő Teleki-könyvtár kéziratainak kivonatozására és regisztrálására 1851-ben szövetkezett Deák Ferencz kir. táblai ügyvéddel és mintegy nyolcz évig dolgoztak együtt, tanulmányozva Erdélynek az osztrákház uralkodásától fogva lefolyt történeteit. E tanulmányoknak eredményei a később megjelent munkái. Ez időben a legtöbb idejét Gernyeszegen töltötte, a téli három-négy hónapot Kolozsvárt s az alkotmányos érzésű polgárok által az ország egyik vezérének tekintetett. Az erdélyi múzeum megalakításában gróf Mikó Imrével együtt dolgoztak. 1861-ben a gyulafehérvári conferentián megjelent s ez időtől fogva ismét élénk részt vett a politikában, mely tevékenysége úgyszólva élete végső órájáig tartott. Ugyanezen évben részt vett a magyar országgyűlés felső tábláján és remek beszédet mondott az unio érdekében. 1864 a magyar orvosok és természetvizsgálók nagy gyűlésének volt az elnöke Marosvásárhelyt. 1866. Marosszék küldötte fel Pestre mint képviselőt és az is maradt 1875-ig. Meghalt 1876. máj. 1. Kolozsvárt A m. tudom. Akadémiában 1881. febr. 28. Deák Farkas tartott fölötte emlékbeszédet.
Költeményeket írt a 30-as és 40-es években a Társalkodóba, Koszorúba s más lapokba is; 1841-től kezdve a hírlap-irodalom terén élénk munkásságot fejtett ki, előbb a Szalay és Csengery által szerkesztett Pesti Hirlapban, később és mindgyakrabban a Méhes Sámuel lapjában, az Erdélyi Híradóban. (E lapot a gróf egy általa alapított részvény-társaság által meg akarta vétetni, de a kormány értesülvén, hogy a részvényesek csakis ellenzékiekből állanak, a vásárt sikeresen meghiúsította; ekkor aztán a lap kiadását a gróf maga egyedül fedezte. 1845. jan. 1-től kezdve teljes befolyása alatt állott a lap és ő mint főpatrónus sokat is dolgozott bele, így 1846. 110. Elnöki megnyitó beszéde a Pestalozzi ünnepélyen sat.) Czikkei a Pesti Hirlapban (1841. 30., 63., 65., 71., 72. Testvérhoni párhuzamok); az Unio cz. zsebkönyvben (1848. Kolozsvári Töredékek «Unio» cz. kézirataiból); a M. tudom. Akadémia Évkönyvében (1860. Emlékbeszéd br. Wesselényi Miklós felett); a P. Naplóban és más hírlapokban (a 60-as években, vegyes czikkek); a Pesti Naplóban (1857. 282. sz. Hírlapirodalmunk sat.); Szigeti Albumban (1860. Erdély fegyveres erejének történeti vázlata); a Budapesti Szemlében (X., XI. 1860. Gróf Széchenyi István emlékezete, XIV. 1862. Az 1817. inség és éhhalál Erdélyben, XVII. 1863. Két kalugyer Erdélyben, akadémiai székfoglaló, Uj folyam X. 1867. Erdély három államférfia a XVIII. században: Bruckenthal Sámuel, Gróf Lázár János, Buccow Adolf Miklós báró és lovassági tábornok, XIV. 1869. Ferencz császár és király erdélyi útjai); a Századokban (1868. Básta György emlékirata Rudolf császárhoz Erdélyt illetőleg 1602).
Munkái:
1. Malomizi gróf Kendefi Ádám emléke. Kolozsvár, 1834.
2. Az ifjusághoz. Óda. Hely és év n.
3. Unio-hangok. Kolozsvár, 1848.
4. Emlékbeszéd gr. Széchenyi István felett. Elmondotta a kolozsvári casino 1860. évi júl. 29. tartott ünnepélyén. U. ott, 1860.
5. Siebenbürgen und die österreichische Regierung in den letzten vier Jahren. Leipzig, 1865. (Névtelenül).
6. A Hóra-támadás története. Pest, 1865. (Ism. Sürgöny 12–14., 28. sz. 2. jutányos kiadás. U. ott, 1869.).
7. Képviselői jelentés Marosszék felső kerületi választóihoz. Maros-Vásárhely, 1872.
8. A székely határőrség története. A szerző hátrahagyott kéziratából közzétette Szabó Károly. Bpest, 1877. (Értekezések a társ. tud. kör. VI. 10. Ism. Budapesti Szemle XVIII.).
Országgyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Jegye X-Z.
Ujabbkori Ismeretek Tára VI. 327. l.
Vasárnapi Ujság 1859. 18. sz. arczk., 1876. 20. arczk., 1898. 22. arczk.
Nagy Iván, Magyarország Családai XI. 89., 96. l.
1876: Kelet 99., 103., 209., 211. sz., Magyar Polgár 99., Magyarország és a Nagyvilág 20. sz. arczk., Erdélyi Múzeum III., Hon 101.
Deák Farkas, Gróf Teleki Domokos emlékezete. Bpest, 1881. (Értekezések a tört. tud. kör, VI. 10.).
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XVI. 40. l. és gyászjelentés.
