Telegdi Miklós
Telegdi Miklós
pécsi püspök, esztergomi érseki helynök, szül. 1535. Telegden (Biharm.) egy Márton nevű «litératus» jobbágy atyától, nevét születési helyétől vette; tanult Ilosvay István telegdi plébános pártfogásával Krakóban, hol mint baccalaureus a magyar ház seniorává is megválasztatott, bölcseleti tanulmányai Bécsben végezte. 1557-ben (?) megvette a bécsi jezsuiták nyomdáját és Nagyszombatban állította fel. 1558. Oláh Miklós által pappá szenteltetvén a nagyszombati papnevelő tanulmányi felügyelője, majd az ottani iskolában tanár, 1561. jan. 25. pedig esztergomi kanonok lett, és mint ilyen 16 évig nagyszombati plébános volt. 1562. febr. 26. a zólyomi főesperességet, 1570. a nagyprépostságot, 1579. febr. 6. pedig a pécsi püspökséget nyerte el. 1580. XIII. Gergely pápa egy hozzá intézett levelében dicsérettel halmozza el buzgó működését és felszólítja őt, hasson oda a királynál, hogy a Veráncsics halála óta üresedésben levő esztergomi érsekséget többen is szerették volna elnyerni, s a felség egyiket sem akarta mellőzni, a nunczius ajánlatára úgy segített a dolgon, hogy az egyházmegye vezetését Telegdire bízta, az érseki széket továbbra is betöltetlen hagyván. Talán soha sem volt a katholikus egyház siralmasabb állapotban mint T. helynöksége idején. «A magyar katholikus egyház (írja ő a pápához) végromlása szélén áll. A nagy fáradságok és erőlködések, a számtalan veszély és gyűlölség, melynek kiteszszük magunkat, midőn az eretnekek fanatikus törekvései ellen szegülünk, az igaz vallásnak már mit sem használnak. A főpásztor nélkül maradt nyájat az eretnekek már a székhelyen (Nagyszombatban) is megtámadták. Szemünk előtt ragadtak magukhoz a városban egy egyházat, a melyben a kiváncsiaknak istenkáromlásaikat hirdetik. Nemsokára ellepik majd az ország egyéb városait, faluit, pusztáit is mint a legyek, s a katholikus hitnek még a neve sem fog fennmaradni». Pedig a mi embertől telt, ő mindent megtett, hogy a reformáczió terjedését megakaszsza. Ebben még a legkeményebb eszközöktől sem riadt vissza. «Tizenhat esztendeje mult el immár (írja 1577-ben kiadott magyar prédikáczióinak előszavában), hogy a nagyszombati egyházban a Krisztus Jézusnak evangéliumát prédikálom. Jóllehet közösleg egyébütt is a hová érkeztem, kiváltképen pedig Pozsonyban, az országgyűlésben és a közönséges törvénynek (melyeket oktáváknak hínak) idején kereskedtem az Istentűl nekem adott girával és igyekeztem az én Uramnak nyereséget szerezni». Oly nagy volt buzgalma, hogy e tisztétől még betegségében sem állott el. Így irja ezt róla kartársa Káldi: «noha fölötte elgyötrötte volt őt a köszvény, úgy hogy csak székben hordoztatnák, mindazonáltal a prédikállást el nem hatta, hanem felvonatta és tolyotta magát nagy fájdalommal a nagyszombati prédikálló székre, és úgy prédikállott, mintha semmi dolga nem lett volna». Meghalt 1586. ápr. 22. Nagyszombatban. Halála előtt két nappal tett végrendeletében következőleg rendelkezik: «midőn e sorokat írom, oly kevés pénzem van, hogy alig lesz elég temetési költségeim fedezésére. Ő felségének hagyok egy poharat. A püspökök bocsássanak meg, hogy nem hagyhatok reájuk semmit; de a kinek nincs, az nem adhat... Különösen azért esedezem alázattal, hogy idegen, éretlen és érdemetlen egyéneket ne vegyen be a káptalanba, hanem érdemes, megfontolt, józan életű magyarokat, a kik itt lakjanak...» Mint egyik életírója mondja: «Felismerve a helyzet szomorú voltát, a tudományos mozgalmak élére állt s mint szónok és író rendületlen bátorsággal hangoztatta az igazság szózatát, védte az egyház s a civilizatio ügyét nemcsak a szószéken, hanem az országgyűlésen is». Toldy szerint: «Szónoklatait valláserkölcsi irány, nemes népszerűség s szabályos nyelv jellemzi, mely gyakran művészi szépségre emelkedik».
Munkái:
1. Az Keresztyensegnek Fondamentomirol valo rövid keönywechke. Ki az Szent irasnac külömb külömb heleiről kerdes es feleles keppen irattatot es... Deac nyelwből Magyar nyelwre forditatot. Bechben, 1562. (Ez az első róm. kath. magyar katekizmus. Ism. Majláth Béla, Értekezések a nyelv- és széptud. köréből XI. 7. Bpest, 1883. Kiadta a Magy. Tud. Akadémia azon példány után, melyet 1882-ben a bázeli könyvtárban megtalált Benkő István ref. theologus. Bpest, 1884. Facsimile példány, Szilády Áron bevezetésével és Oláh Milós fametsz. arczk.).
2. Az evangeliomoknac, mellyeket Vasárnapokon és egyeb Innepeken esztendö altal az Anyaszentegyhazba olvasni es predicalni szoktanac, magyarazattyanac Elsö Resze, Mely magaba foglallja az Aduentül Husvetig valo vasarnapi Evangeliomokat, egynehany egyeb innepeknec (kiknec Szamat meg talalod ezt e levelet elfordetuan) Evangeliomival, es az oltari szentségrül valo harom predicatioual egyetembe. U. ott, 1577. Masodic resze. Melly magaban foglallya Husvettol fogva Adventig valo vasarnapi evangeliomokat egy nehany egyeb innepeknec... Euangeliomiual, egyetembe... Nagy Szombat, 1578. Harmadic Resze Melly magaba foglallya a Szentec innepire valo Euangeliomokat... U. ott, 1580. Három kötet. (Az I. részt Apafi mihály nyomatta. Ezt mindjárt igen hevesen megtámadta Bornemisza Péter, a miről ő így ír: «soha sem olvastam írást, melyben valaki több mérget és keserűséget okádott volna ki más ellen, mint ő okád én ellenem». II. rész Szabó Károly szerint ez a legelső magyar könyv, melyet róm. kath. író magyar földön nyomatott. 2. kiadás. Bécs, 1638. Telegdi János kalocsai érsek nyomatta).
3. Telegdi Miklosnak Peechi Püspöknec felelete, Bornemisza Peternec feitegetés neuü konyuére. Mellybe fökeppen, az io chelekedetecnec iutalmarul valo igaz keresztyéni tudománt oltalmazza. Jollehet egyebreis mindenre választ teszen,... Nagy-Szombat, 1580. (Kiadta Rupp Kornél. Bpest, 1898. Régi M. Könyvtár, Szerk. Heinrich Gusztáv XII).
4. Rövid Írás. Melyben meg bizonyettatic, hogy a Papa nem Antichristus. De azoc, a kic ütet annac neuezic, az Antichristusnac tagiai. U. ott, 1580.
5. Ordinarium Officii Divini, Secvndvm consvetvdinem Metropolitanae Ecclesiae Strigoniensis: a mendis purgatum & editum, opera & expensis... U. ott, 1580.
6. Egy nehany Jeles Okai Mellyekert Telegdi Miklos Pechi Püspök nem ueheti es nem akaria uenni Luter Martonnac es az ü maradekinac tudomanyát... U. ott, 1581. (Egyetlen teljes példánya a budapesti egyetemi könyvtárban. Ebből mutatványt közölt Szabó Károly a Vasárnapi Ujságban 1869. 202. l.).
7. Agendarivs. Liber continens ritus et caeremonias, quibus in administrandis Sacramentis, benedictionibus, et alijs quibusdam Eclesiasticis functionibus, parochi, et alij curati, in Dioecesi et prouincia Strigoniensi vtuntur. Quibus additae sunt, Lingua vernacula, piae et catholicae aliquot exhortationes, ad eos, qui vtuntur Sacramentis... U. ott, 1583. (T. M.-nak az esztergomi egyházmegye papjaihoz intézett előbeszéde kelt «Tyrnaviae 3. die Aug. A. D. 1583.» 2. kiadása. U. ott, 1596.).
8. Decreta, Constitutiones et Articvli Regvm Inclyti Regni Vngariae Ab Anno Domini, Millesimo Trigentesimo Quinto, ad annum post Sesquimillesimum Octagesimum tertium publicis Comitiis edita. Cum Rervm Indice Copioso... U. ott, 1584. (A Corpus Jurisnak T. M. pécsi és Mosóczi Zachariás nyitrai püspök által eszközölt első kiadása).
9. Capita doctrinae Christianae compendio tradita, ut sit ueluti paruus Catechismus Catholicorum. U. ott, (XVI. század. Egyetlen csonka példánya az Erdélyi Múzeumban).
10. Négy Predikátzio, az anyaszentegyház négy evangelistáinak ünnepeire és a Salve Regina magyarázattya. Telegdi M. munkáiból kiadta Virág Benedek. Pest, 1803.
Czvittinger, Specimen 379. l.
Bod, M. Athenas 288. l.
Horányi, Memoria III. 387. l.
Mindenes Gyűjtemény 1789. I. 51. l.
Tudom. Gyűjtemény 1817. X. 71. l.
M. Szion 1838. 12., 13. sz. (Podhraczky).
Magyar Sajtó 1856. 1. sz. (Toldy).
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 576. l.
M. Sion 1863. 313., 1868. 12., 14., 1892. 713. l.
Toldy F., A magyar irodalom története. Pest, 1864–1865. 36. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 11.
Uj M. Sion 1886. 81., 852. l. (Bunyitay).
Petrik Bibliogr. és M. Könyvészet 1886–1900.
Takáts Sándor, Péteri Takáts József. Bpest, 1890. 123. l.
Zelliger Alajos, Egyh. Irók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 521. l.
Kath. Szemle 1895. (Brösztel Lajos).
Pallas Nagy Lexikona XVII. 27. l.
Várady Ferencz, Baranya multja és jelenje. Pécs, 1896. I. 404. l.
Rupp Kornél. T. és Bornemissza Bpest, 1898.
Both Ferencz, Telegdi Miklós élete és munkái. Szeged, 1889.
Magyar Kritika 1899. 5. sz. (decz. 1.).
Kollányi Ferencz, Esztergomi kanonokok. Esztergom, 1900. 166. l.
Zoványi Jenő, Theologiai Ismeretek Tára III. 307. l.
