Szterényi József
Szterényi József
b. t. tanácsos, m. kir. kereskedelmi miniszteriumi államtitkár, előbbinek testvéröcscse, szül. 1861. nov. 25. Lengyeltótiban (Somogym.); tanulmányait Budapesten végezte, mire külföldre ment, hol két évet töltött közgazdasági tanulmányokkal. A 80-as évek elején a hírlapírói pályára lépett, munkatársa volt több fővárosi napilapnak. 1883. Brassóba hívták, a hol 1885. Brassó cz. hetenként háromszor megjelent magyar politikai napilapot alapított, melyet 1889-ig szerkesztett. 1885-ben a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszterium kezdeményezésére alakította az erdélyrészi ipari és kereskedelmi egyesületet, melynek főtitkára volt 1885-től 1889 végéig. Ebben a minőségben országos mozgalmat indított a román vámháború kitörése alkalmával az erdélyi ipar érdekében. Ugyanekkor emlékiratot szerkesztett az erdélyi ipar felkarolása ügyében, mely a román vámháború hatásának ellensúlyozására irányult kormányakcziónak szolgált alapul. Több ízben beutazta ipari és kereskedelmi tanulmányok czéljából a Balkán-államokat és Kis-Ázsia egy részét, melyek közgazdasági viszonyainak alapos ismerője. 1889. felkeltette Baross Gábor kereskedelmi miniszter figyelmét, a ki őt erdélyi iparfelügyelővé nevezte ki. 1890. febr. bekerült a kereskedelmi miniszteriumba, a hol csaknem minden nagyobb iparfejlesztési akcziót reá bíztak. Baross egyebek közt őt bízta meg a legfontosabb iparfejlesztési ügyekkel, ő szervezet újból a magyar háziipart, a melyet a 90-es évek elején az ország több részében sikerrel keresztül is vitt külföldi mintára, a mely szerint a háziipar vállalati alapon szerveztetik. Egyike volt a székely kivándorlás ellensúlyozására megindított mozgalom kezdeményezőinek. Ő alapította a székely szövőgyárat; nevéhez fűződik a brassói posztógyár föllendülése. A mai iparfejlesztési politika az ő konczepcziója, sőt annak megvalósítása és keresztülvitele is neki jutott osztályrészül. 1890. az első berlini nemzetközi munkásvédelmi konferenczián képviselte a magyar kormányt. 1895. okt. 1. az akkor szervezett ipari és kereskedelmi szakoktatási ügyosztály élére került; 1896. május 22. iparoktatási főigazgatóvá, 1898. márcz. osztálytanácsossá és az iparfejlesztési főosztály főnökévé, 1899. júl. 25. pedig miniszteri tanácsossá neveztetett ki. A hazai ipari szakoktatást ő szervezte, úgy, hogy mai szervezetében egészen az ő munkája; az iparszövetkezeti ügy felkarolása és ezzel együtt a kisipar fejlesztésének új irányba terelése szintén az ő konczepcziója. A kisipari szövetkezeti ügy terén nagy eredményekre mutathat. Kodifikácziónalis munkálatai közül kiemelkedők az 1899. XLIX. t.-cz. a hazai iparnak állami kedvezményekben való részesüléséről; a balesetbiztosításról készített törvényjavaslata (2 kötet), mellyel azt az újítást hozta be a magyar kodifikálásba, hogy az egész külföldi törvényhozási anyagot nyujtotta rendszeres feldolgozásban; legnagyobb kodifikátori alkotása azonban az ipartörvény módosítása, mely munkából eddig tíz kötet jelent meg (az I–II. a hazai joganyagot, III. az érdekeltség javaslatait és óhajait, IV–IX. a külföldi törvényhozási anyagot, a X. a statisztikai anyagot tartalmazza; ez a munkálat a legnagyobb hazai kodifikaczionális munka.) Legnagyobb sikereit a gyáripar fejlesztésével érte el. A működésének kezdete (1898) óta létesített új gyárak kereken 80 millió koronával növelik az ország ipartermelését évenként. Egyk legbecsesebb alkotása volt az 1904-ben a képviselőház elé terjesztett emlékirata az iparfejlesztésről, a melyhez méltóan csatlakozik másik nagy műve: a kiviteli emlékirat. 1905. a kereskedelemügyi miniszterium adminisztrativ államtitkárává neveztetett ki; 1906. ápr. a béke létrejötte után Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter őt hívta meg a politikai államtitkári állásra. Az 1906. általános választások alkalmával Brassó II. kerülete egyhangúlag képviselőjévé választotta. Ő felsége 1908-ban a b. t. tanácsosi méltósággal tüntette ki; több külföldi rendjel tulajdonosa.
Czikkei különösen a szaklapokban jelentek meg; munkatársa volt a Közgazdasági Ismeretek Tárának és a Pallas Nagy Lexikonának is.
Munkái:
1. A takarékszövetkezetekről... 1884.
2. Törökország kereskedelemjogi viszonyai...
3. Az iparoktatás külföldön. I. Ausztria és Baden. Tanulmány. Bpest, 1895.
4. A háziipar és küzügyességi oktatás Magyarországon . U. ott, 1896.
5. Magyarország nagy- és mezőgazdasági ipara. U. ott, 1895.
6. Az iparoktatás Magyarországon. Számos a szöveg közé nyomott képpel. U. ott, 1897.
7. L'industrie et l'enseignement professionnel et commercial en Hongrie. U. ott, 1897. (Németül: U. ott, 1897).
8. Magyarország iparoktatásának térképe. U. ott, 1897. (Franczia czímmel is).
9. Az ipari és kereskedelmi oktatás az ezredéves országos kiállításon. U. ott, 1898. (Különny. Matlekovics: "Az ezredéves kiállítás eredménye" cz. kiállítási nagy jelentés IX. kötetéből).
10. Magyar iparoktatási Évkönyv. U. ott, 1897. és 1898. U. ott.
11. Protection légale des travailleurs en Hongrie. U. ott, 1900.
12. L'Enseignement industriel et professionnel de la Hongrie. U. ott, 1900. Képekkel.
13. Az iparoktatás az 1899–1901. években. Kiadja a kereskedelemügyi m. kir. miniszter. U. ott, 1901.
14. Ugyanaz 1902–1905. években. U. ott, 1906. Színes képekkel.
15. Iparfejlesztés. U. ott, 1902. (Németül: U. ott, 1902.).
16. A kormány kisipari programmja. U. ott, 1907. (Németül: U. ott, 1907.)
Szerkesztette a Magyar Iparoktatás cz. szaklapot, az Ipariskolai Könyvtár cz. tankönyvgyűjteményt és az Iparosok Olvasótárát; főszerkesztője volt a Mintalapok iparosok és ipariskolák számára cz. nagy vállalatnak; szerkesztette a kereskedelemügyi miniszterium negyedéves szakfolyóiratát a Magyar Közgazdasági Értesítőt (1899.), mely németül és francziául is megjelent.
Ország-Világ 1895. 23. sz. arczk. 1898. 29. sz. arczk., 1899. 499. arczk.
Pallas Nagy Lexikona XV. 835., XVIII. 658. l. II. Pótkötet 1904. 687. l.
Budapesti Hirlap 1898. 189. sz.
Vasárnapi Ujság 1900. 23. sz. arczk., 1905. 31. sz. arczk.
M. Könyvészet 1902.
Petrik, M. Könyvészet 1886–1900.
Sturm-féle Országgyűlési Almanach 1906–1911-re. Bpest, 1906. 238. l. és a m. n. múzeumi könyvtár példányairól.
