jogi doktor, országgyűlési képviselő, az ügyvédi kamara elnöke, szül. 1849. szept. 8. Kun-Félegyházán; jogi tanulmányait Budapesten befejezvén, 1872. a Jász-Kun kerületek törvényhatóságánál aljegyzővé, 1875. pedig szülőföldjén országgyűlési képviselővé választatott meg. 1878. a boszniai okkupáczió és az Ausztriával való kiegyezés miatt a szabadelvű pártból kilépett és az 1877–78. delegacióban is mint az ellenzék tagja vett részt; az 1878. választásoknál az akkori egyesült ellenzékhez csatlakozott, azonban kisebbségben maradt s csak később, mint a szabadelvű párt tagja választatott meg újra Csongrádon hétszer, Fejértemplomban pedig négyszer. A Házban a közigazgatási és igazságügyi codificatio kérdéseiben vett tevékeny részt, különösen mint igazságügyi bizottság előadója szerkesztette 1889-ben az örökjogi törvényjavaslatról szóló kódex jelentőségével bíró jelentést, ő tette meg a politikai harczok bevezetését képező ismert határozati javaslatát az állami anyakönyvek behozatala iránt. Huszonkét év óta a Pestmegye, majd a főváros törvényhatósági bizottságának s a vallás és tanulmányi alap ellenőrző bizottságának kinevezett tagja. Előadója volt a házközösségi törvényjavaslatnak, szerkesztette a ház feliratát az 1848. törvények szentesítését megünneplő törvényjavaslat elfogadása alkalmával; mint az Erzsébet királyné emlékéről szóló törvényjavaslat előadója, ő tartotta a ház gyászülésén az emlékbeszédet, tevékeny részt vett a parlamenti reform művében, mint a kuriai bíráskodási törvény előadója s az összeférhetetlenségi törvény legelső javaslatának egyik kidolgozója az albizottságban. A numizmatikai társulat tiszteletbeli elnöke. Elnöke volt a mentelmi bizottságnak s tagja a választási törvény reformja ügyében egybehívott szaktanácskozmánynak. Az ügyvédi kamarának is 1902 óta elnöke. A szabadelvű pártból több társával kilépve, az új disszidensek pártját alkották meg, a kikkel aztán a régi disszidensek (Andrássy Gyula gróffal, mint vezérrel) később az alkotmánypártot alapították. Az 1906. választások alkalmával Orczyfalván választották meg Boku Sevér rumén nemzetiségi ellenében. A mentelmi és az igazságügyi bizottság tagja. Sz. mint jogász azokkal az aktuális kérdésekkel foglalkozott, melyeket a haladó jogfejlődés vetett napirendre, vagy a melyek a jövő reform feladatát képezik. Részt vett Csemegi Károlylyal és Fayer Lászlóval a Magyar Jogászegylet megalapításában, melynél a pénztárnoki tisztséget 18 évig töltötte be. Az 1875. fuzio után sorra kerülő jogi természetű törvényhozási alkotásokban főkép a közigazgatás reformja kérdésében fejtett ki beszédeivel és czikkeivel nagyobb tevékenységet; ugyanezen időszakban erősebb irodalmi mozgalmat indított a bagatell eljárás ügyvédellenes irányzata ellen. A különleges jogrendszerek közül sokat dolgozott a jászkunok redemtionális birtokviszonyai, majd a határőrvidéki házközösségek kérdéseiben. Később törvényjavaslatot dolgozott ki a hazai gyógyfürdőket szolgáló kisajátítási jogról, majd a műemlékek védelmét czélzó Lex Pacca-ról tett közzé tanulmányt. A nyolczvanas években az örökjogi törvényjavaslatnak volt előadója s erről szerkesztett Jelentése nagyobb formában jelent meg és hatással volt az újabb fejlődésre. Részt vett az összeférhetetlenségi törvény javaslatának megszerkesztésében. Majd előadója volt a kuriai bíráskodásról szóló sat. javaslatoknak. Az ügyvédi kérdésekben a Házban és a szabadelvű párt körében erős mozgalmat indított, főkép az ügyvédi nyugdíj mellett s az új perrendtartásnak ügyvédellenes intézkedései ellen; ez irányban is többször felszólalt. Részt vett a választói jog reformjára vonatkozó törvényhozási előmunkálatokban. Hatályosan közreműködött, mint országgyűlési képviselő s az ügyvédi kamarának és az országos ügyvédi congressusnak elnöke, az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet létesítésén, a mi aztán az 1908. 40. t.-cz.-el biztosítva 1909. jan. 1. életbe lépett s ennek elnökévé is az ország ügyvédsége őt választotta meg. Ez időtájt tűntette ki ő felsége a szent István-rend kiskeresztjének adományozásával.