Szántóffy Antal
Szántóffy Antal
esztergomi kanonok, szül. 1813. jún. 6. Pécsett; bölcseleti tanulmányait Nagyszombatban, a theologiát a bécsi Pazmaneumban végezte. 1836. jún. 27. pappá szenteltetett és a budavári plébániára rendeltetett káplánnak. 1844. Ackermann családi nevét Szántóffyra váltóztatta. 1846. febr. Pest-Józsefváros plébánosának választatott s 1848. helyettes, 1849. decz. valóságos alesperes lett; 1850. átment a Lipótvárosba, 1851. somlyóvásárhelyi cz. prépost, 1854. ápr. 20. budavári plébános lett. Ugyanezen évben a pápa t. kamarása czímet és 1860. aug. 31. a Lipót-rend kis keresztjét kapta. 1861. ápr. 27. esztergomi kanonok, jún. 18. a központi papnevelő kormányzója, 1865. ápr. 20. székesegyházi plébános lett. 1870. máj. 15. nógrádi főesperessé és 1874. szenttamási préposttá lépett elő. Meghalt 1880. febr. 3. Esztergomban.
Czikkei közül nevezetesebbek: a Danielik Emlékkönyvében (Eger, 1852. I. A művészet befolyása a vallásosság- és erkölcsösségre, II. A katholikus liturgia szüksége és magasztosságáról); a Religióban (1854. Budapest és környéke hajdani szent építményei), a M. Sionban (1867. Az esztergomi Bakács-kápolna története, 1869. Bakács Tamás végrendelete); az Egyetemes M. Encyclopaediának is munkatársa volt.
Munkája: Bericht und Ausweis der Kleinkinderbewahranstalt. Pest, 1845.
Némethy, Ludovicus, Series Parochorum. Strigonii. 1894. 953. l.
Kollányi Ferencz, Esztergomi kanonokok. Esztergom, 1900. 482. l.
