Schillinger Ferencz,
Schillinger Ferencz,
orvosdoktor, kir. tanácsos, bányakincstári főorvos, szül. 1812. ápr. 23. Gráczban; orvos-sebészdoktori oklevelét 1838. máj. 9. Bécsben nyerte; több olasz- és németországi katonai kórházban főorvos volt. 1849-ben ezredével Magyarországba jött; azon év nov. 4. Selmeczbányára helyezték; később katonai szolgálatáról lemondott. 1851-ben bányakerületi főorvossá nevezték ki. 1870. megalapította a gyógyszerészi és természettudományi egyletet. 1877-ben kir. tanácsos lett és 1880. megkapta a Ferencz József-rendet. Meghalt 1892. nov. Selmeczbányán.
Czikke a Zeitschrift für Natur- und Heilkundeben (1853. II. Ungewöhnlich grosser Leberabscess, 1854. II. Fall von Eclampsia gravidarum mit künstlich beschäunigter Frühgeburt); az Ung. Med.-Chirurg. Presseben (1869. Versammlung der Montan-Aerzte in Schemnitz).
Munkája: Mentő eljárás tetszhalálnál és az életet rögtön fenyegető betegségeknél. Hozzá: Dr. Tóth Imre, Mentő eljárás vérzések és sérüléseknél. 2. kiadás. Selmecz, 1876.
Oláh Gyula, Egészségügyi személyzet Magyarországban. Budapest, 1876. 155. lap.
Kiszlingstein Könyvészete.
Nemzet 1892. 311. sz.
Selmeczbányai Hiradó 1895. 7., 8. sz. (Dr. Tóth Imre emlékbeszéde.)
