Schafarzik X. Ferencz,
Schafarzik X. Ferencz,
bölcseleti doktor, kir. bányatanácsos, főgeologus, a m. tudom. Akadémia levelező tagja, műegyetemi rendes tanár, szül. 1854. márcz. 20. Debreczenben; tanulmányait a nagyszebeni állami főgymnasiumban és a budapesti egyetem bölcseleti karán végezte. 1877. a középiskolai tanári, 1881. a bölcseletdoktori oklevelet szerezte meg. 1876-tól 1882-ig Szabó Józsefnek volt assistense. Ekkor a m. kir. földtani intézet tagjául meghivatván, abban jelenleg mint osztálygeologus működik. 1878-ban Bosznia occupatiójában részt vett; a Dolni-Tuzla és Doboj körüli ütközetekben tanusított kiváló magatartásáért megkapta a hadidiszítvényű katonai tiszti érdemkeresztet és a cs. és kir. hadiérmet. 1891-ben a királyi József-műegyetemen a technikai geologia magántanára lett, 1905. jan. pedig kinevezték ugyanoda az ásvány- és földtan rendes tanárának. 1886-ban a földmívelésügyi miniszter támogatásával Déchy Mórral bejárta a Kaukazus középső hegylánczait, Daghesztánt, a bakui petroleumterületet, orosz Örményország némely részét, Konstantinápoly és Brussza környékét és Görögországban Lauriumot. 1889-ben Olaszországban járt és különösen Nápoly környékét tanulmányozta. 1891-ben a földmívelésügyi miniszter Semsey Andor úti stipendiumával Svédországba és Norvégiába, 1892. Felső-Olaszországba és Isztriába, s 1893. Görögországba küldte ki ezen országok kőbányáinak és kőbányaiparának tanulmányozása czéljából. 1895 és 1896 őszén Budapest északi környékének geologiai reambulálását végezte. 1897-ben a Retyezát hegycsomónak geologiai térképezésén dolgozott. A földtani intézet keretén belül az 1885. iparkiállításban és az 1896. millenniumi kiállításban tevékeny részt vett. 1902. május 9. a magyar tudományos Akadémia levelező tagjának választotta. A m. kir. földtani, a m. földrajzi és a m. turista-egyesület budapesti osztályának választmányi tagja.
Czikkei a Földtani Közlönyben magyarul és németül (1875. A sár-szent-miklósi kvarcz-trachitok, 1879. Diabáz-Dobojról Boszniában, 1880. A Cserhát dny-i végének eruptiv kőzetei, A földrengések Dél-Magyarországban 1879-ben, 1882. A Pojana-Ruszka néhány eruptiv kőzetének tanulmányozása, 1883. A magyarhoni földrengési bizottság működéséről 1882-ben, 1884. A magyar földrengésekről 1883-ban, A Pilishegység geologiai felvételéről, 1885. A magyar földrengésekről 1884-ben, Mehádia és Herkules-fürdő környéke, 1887. A magyar földrengésekről 1885–86-ban, 1889. Kősókristályok Vízaknáról, Trachitjaink néhány ritkább zárványáról, A magyar földrengésekről 1887–88-ban, 1890. Adatok a Bakony geologiájához, 1891. Szabó József és a magyar geologia, Kőiparunk az 1891-ik évi agyag-, czement- és kőipar-kiállításon, 1893. Magyar építőkövek kiállításáról és megvizsgálásáról Bécsben, 1895. Geologiai adatok a dunai trachit-csoport balparti részére vonatkozólag, Szabó József hátrahagyott jegyzetei, sajtó alá rendezte, 1897. Az 1896. szept. 25–26-ig Budapesten tartott ezredévi bányászati, kohászati és geologiai congressus, Kőiparunk a millenáris kiállításon, 1898. A kis Vaskapu kőzetei, Calcit a Minus-völgyből, Calcit Békásmegyerről, A vingai földrengséről, 1901. Jelentés a Strassburgban tartott I. nemzetközi földrengéstani értekezletről, A szapáry-falvai diluvialiskorú babérczes agyagról, Az 1901. márcz. 11. porhullásról, 1902. A m. k. Földtani Társulat kirándulása a szepesi szirtekhez, valamint a Magas Tátrába 1902. szept. 6–13-ig, Előzetes jelentés a Gömör- és Szepesmegyei quarczporphyrokról és quarczporphyroidokról, 1903. Emlékbeszéd Pethő Gyula dr. vál. tag. felett, arczk., Budapest harmadik főgyűjtő csatornájának földtani szelvénye, egy táblával, Az aldunai Vaskapuhegység geologiai viszonyainak és történetének rövid vázlata, két tábl., 1904. Mastodon-lelet Temerest határában, Krassó-Szörénymegyében); a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (1880. Lángkisérletek mint petrografiai módszer); Die Mühlecz, folyóiratban (Lipcse, 1882. Die Mühlensteinbrüche Ungarns); a Természettudományi Közlönyben (1893. Az április 8. földrengésekről, 1895. A korinthusi csatornáról); a M. kir. földtani intézet évi Jelentéseiben magyarul és németül (1885. A Szverdinpatak környékének geologiai viszonyai Mehadia mellett, 1886. Utazási jegyzetek a Kaukazusból, 1887. A Jardisticza és Szekasticza patakok környékének geologiai viszonyai Toplecz mellett, 1888. Geologiai jegyzetek a krassó-szörényi hegység mehádiai vonulatából, 1889. Adatok a Csernavölgy geologiájához, 1890. Orsova, Jesselnicza és Ogradina környékének geol. viszonyairól, 1891. Az Alduna Kazán-szorosának g. v., 1892. Eibenthal-Ujbánya, Tiszavicza és Szvínyicza környékének g. v., Svédország és Norvégia kőbánya-iparáról, 1893. Bogoltin környékének, valamint a Felső-Cserna jobbpartjának g. visz., Isztria és Felső-Olaszország nevezetesebb kőbányáiról, 1894. Geologiai jegyzetek Görögországból, Kornyaréva környékének g. v., 1895. Teregova É-i és K-i környékének g. v., 1896. Örményes-Vercserova környékének g. v., 1898. Klopotiva és Malomvíz DNy-i környékének g. v., Nyitramegye ipari-szempontból nevezetesebb kőzeteiről, 1899. Bukova és Várhegy D-i környékének g. v., 1900. A Pojána-Ruszka Ny-i végének g. v., A kőipar a párisi kiállításon, 1903. Furdia és Német-Gladna környékének, valamint Nadrág Ny-i vidékének g. v., 1904. Román-Gladna környékének g. v.); a Gonda Béla, Az aldunai Vaskapu cz. munkájában (1892. Az Alduna geologiai viszonyainak vázlatos ismertetése, magyarul és francziául); az Anyagvizsgálatok nemzetközi budapesti congressusa Munkálataiban (1901. Magyarország építőkövei és kőbányái, magyarul és németül); a Strassburgi Congressus kiadványában (1902. Ueber der Thätigkeit der ungarischen Erdbeben-Commission. Előadás, mondotta az I. nemzetközi földrengéstani értekezleten Strassburgban 1901. ápr. 11.); a M. Mérnök- és Építész-Egylet heti Értesítőjében (1902. Magyarország kőiparáról, különös tekintettel a dísz- és építőkövekre); a Földrajzi Közleményekben (1903. A földrengéstan mai állásáról).
Munkái:
1. Mű- és építőipari tekintetben fontosabb magyarországi kőzetek részletes katalogusa. Budapest, 1885. (Gesell Sándorral együtt.)
2. Kirándulók Zsebkönyve. I. rész. Útmutató ásvány- és földtani gyűjtésekre. Kiadja a kir. m. természettudományi társulat. U. ott, 1888.
3. A Cserhát piroxén andezitjei. Petrografiai és geologiai tanulmány. A kir. m. természettud. társulat megbizásából. 3 táblával. U. ott, 1892. (Különnyomat a m. kir. Földtani Intézet Évkönyvéből.)
4. Die Beschreibung der geologischen Beobachtungen und deren Resultate des Grafen Széchenyi in Ost-Asien 1877–80. Wien, 1893. (Lóczy Lajos munkájának fordítása.)
5. A magyar kir. földtani intézet minta kőzetgyűjteménye középiskolák számára. U. ott, 1885., 1896. Két sorozat. (M. kir. földtani intézet Kiadványa 5., 11.)
6. Beolova és Pojána-Mörul környékének geologiai viszonyai. U. ott, 1898. (Különny. a m. kir. Földtani Intézet 1897. évi Jelentéséből.)
7. Szakértői javaslat a Ráczfürdői gyógyforrások védőterületének megállapítása ügyében. U. ott, 1898.
8. Adatok az ajnácskői csontos árkok geologiai ismeretéhez. U. ott, 1899. (Különny. a Földtani Közlönyből.)
9. A magyarhoni földtani társulat 1899. évi társaskirándulása az erdélyi Érczhegységbe júl. 2-tól júl. 7-ig. U. ott, 1900. (Különny. a Földtani Közlönyből.)
10. Az 1901. febr. 16. észak-bakonyi földrengésről. U. ott, 1901. (Különny. a Földtani Közlönyből.)
11. Reambulálta az 1895–98. években Budapest É-i környékét képező 1:75000 térképlapot s megírta a hozzávaló magyarázó szöveget. Kiadta a M. kir. földtani intézet. U. ott, 1902.
12. Szakértői javaslatok a Saxlehner András-czég tulajdonát képező keserűvizes-források védőterületei ügyében. Egy térképvázlattal. U. ott, 1903.
13. A magyar korona országai területén létező kőbányák részletes ismertetése. Kiadja a m. kir. földtani intézet. Egy térképmelléklettel. U. ott, 1904. (Magyarul és németül.)
14. A budapesti földrengést megfigyelő állomás első berendezéséről. U. ott, év n.
Jelentéseivel kapcsolatban elkészítette az illető Esztergom-, Krassó-Szörény- és Hunyadmegyékbe eső területekről a részletes geologiai térképeket 1:25000, illetve 1:75000 mértékben. Résztvett Magyarország geologiai térképének megszerkesztésében (1:1000000), valamint a Magyarország földtani viszonyainak rövid vázlata cz. magyarázó szöveg megirásában. Kiadja a M. kir. földtani társulat, Budapest, 1897. magyarul és németül. Geologiailag felvette az 1900–1904. években a Pojana Ruszka-hegység Ny-i (az az Facset, Lugos és István-hegy közé eső) részét 1:25000, illetve 1:75000 mértékben.
Szerkesztette a Földtani Közlöny cz. havi folyóiratot 1884-től 1888-ig Pethő Gyulával együtt.
Kiszlingstein Könyvészete.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 925., II. Pótlék 1904. 568. l.
Akadémiai Almanach 1903. 191., 1905., 213. l.
M. Könyvészet 1904.
Vasárnapi Ujság 1905. 3. sz.
Petrik M. Könyvészete 1886–1900.
