Sartori Bernát,
Sartori Bernát,
bölcseleti és theol. doktor, Serafikus szent Ferencz-rendi minorita szerzetes, rendfőnök és kir. tanácsos, szül. 1735. szept. 4. Nagy-Váradon; hitszónok és bölcselettanár volt Aradon, majd rendfőnöki titkár, egyházi jogtanár, rendfőnök és házfőnök Miskolczon, hol 1801. ápr. 21. meghalt.
Munkája: Magyar nyelven filosofia. Az az: A bölcsesség szeretésének tudományáról némely jelesebb kérdések, mellyeket sok hiteles bölcseség szeretése tudományát tanítóknak írásiból s könyveiből egybe szedegetett és tanított, mostanában pedig a magyar nemzetnek kedveért az előljárók engedelméből nyomtatásban kibocsátott. Eger, 1772. Rajzzal. (Apáczai Cseri után az első, ki magyarul philosophiát írt. Ism. Márki Sándor, Arad és Vidéke 1881. évf.)
Philosophiai Pályamunkák I. Pest, 1835. 206. l.
Ferenczi és Danielik, Magyar Irók I. 402. l.
A magyarországi Minorita-rend Névtára. Arad, 1883. 147., 199. l.
Petrik Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 902. l.
Kazinczy Ferencz Levelezése V., VII.
