Sárközy Kázmér (nadasdi),
Sárközy Kázmér (nadasdi),
alnádor, S. István consiliarius és chernelházi Chernel Eszter fia, szül. 1799. márcz. 10. Nagy-Bajomban; 1820 körül költözött át Fehérmegyébe atyja nyéki birtokára, megalapítva ezáltal a család fehérmegyei ágát. A vármegyei szolgálatot megkezdve 1822. aljegyző, 1828. szolgabíró, 1832. főszolgabíró, 1836. Fehérmegye másodalispánja, 1844-ben első alispánja lett. E mellett 1836. és 1839–40-ben országgyűlési követ is volt és Dessewffy Aurél gróf konzervativ pártjához csatlakozott. 1845-ben nevezték ki a kir. táblához az úrbéri osztály elnökévé, 1847-ben pedig István kir. herczeg nádor alnádorrá nevezte ki. A szabadságharcz után pettendi birtokán tartózkodott és gazdálkodott, közben küzdött a protestánsok jogainak megnyirbálására kiadott pátens (1859. szept. 1.) ellen és tevékeny részt vett az egyházi ügyekben is mint a vértesaljai ev. ref. egyházmegye gondnoka. Ott volt a Scitovszky primás által (1860. decz. 18.) Esztergomban összehívott értekezleten is, a melynek czélja az országgyűlés összehívása volt. Az alkotmányos élet beköszöntével 1861. a csákvári kerület országgyűlési képviselővé választotta. Vay Miklós báró kanczellársága idejében 1861. a hétszemélyes tábla bírája lett és nyugalomba vonulásakor 1869. a szent István-rend kiskeresztjét kapta. Meghalt 1876. február 16. Nyék-Pettenden (Fehérm.).
Czikke a Prot. Egyh. és Isk. Lapban (1859. A pátens).
Ország-gyűlési beszédei a Naplókban vannak.
Ország Tükre 1862. 16. arczk. (Marastoni.)
Ballagi Géza, Protestáns pátens és a sajtó. Bpest, 1892. 12., 13. l.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 886. l.
Sárközy Imre, A nadasdi Sárközi család. 80. l. és gyászjelentés.
