Saphir Móricz Gottlieb,
Saphir Móricz Gottlieb,
humorisztikus író és szerkesztő, szül. 1795. febr. 8. Lovasberényben (Fehérm.) zsidó szülőktől; atyja, Israel, kereskedő, II. József császár idejében, az ujján viselt saphirköves gyűrűről, a kormánybiztos tanácsára a Saphir családi nevet vette fel; fiát a kereskedői pályára szánta, ki azonban nagyobb hajlamot mutatott a tanulásra, azért 1806-ban Prágába a rabbi-iskolába küldte, hol a talmud mellett megtanulta a német, franczia, angol és olasz nyelvet. 1814-ben visszatért szüleihez és az atyja üzletébe lépett; a kereskedés helyett azonban inkább verseket írt és mulatott; míg végre vándorlásaiból visszatérve, Pestre jött, hol a nyelvismereteihez még a latint és görögöt is megtanulta; itt is csaknem kizárólag az irodalommal foglalkozott. 1882-ben Bäuerle meghívására Bécsbe utazott és lapjának, a Theater-Zeitungnak, főmunkatársa lett; e mellett közreműködött más lapoknál is; egyszersmind a németországi nevezetesebb szépirodalmi lapoknak bécsi tudósítója volt. 1825-ben Bécsből felsőbb rendelettel kiutasították. Ekkor Berlinben kezdett irodalmi kíméletlensége által közfigyelmet ébreszteni, mit különösen lapjai által terjesztett (Berliner Schnellpost 1826–27. és Berliner Courier 1827–29). Akkoriban nem volt ember, a ki többet nevettetett és többet bosszantott volna, mint S. Szúró szatirája miatt sok ellensége támadt Berlinben is; ezért 1829 végén Münchenbe költözött, hol egyszerre két lapot indított meg, a Bazart és a Der Deutsche Horizontot; azonban 1833-ban mind a két lap megszünt; miután a királyt is sértegette, 1834-ben fogságba jutott, majd kiutasították. (De később a király kinevezte intendánsi tanácsosnak és több évig vígan élhetett Münchenben.) Münchenből Párisba ment, hol Heinet is meglátogatta. Innét visszatért Bécsbe és 1837. jan. 1. megindította «Der Humorist» cz. lapját, melyet haláláig szerkesztett. Más művészek példájára fölvette azt a szokást, hogy nemcsak Bécsben tartott humorisztikus felolvasásokat, hanem utazásai közben különböző városokban, így több ízben látogatta meg Pestet is. 1848-ban kénytelen volt Bécset elhagyni és Badenbe költözött, honnét Jellacsics seregével tért vissza Bécsbe, hol folytatta journalisztikai pályáját; azonban visszatértekor szélütés érte és elkedvetlenedve töltötte éveit, nyaranként Badenben (Bécs mellett) tartózkodott és ott halt meg 1858. szept. 5. Megható módon szerette leányát, a kit élete végén Ferencz József király kegyeibe ajánlott. Az uralkodó meg is igérte neki, hogy gondoskodni fog gyermekéről.
Elbeszélései, czikkei a Rajzolatokban (1835. A halottfestő, novella; 1837. Manteli, vagy második Diogenes életéből legújabb, a Humorist után, 1838. 46. sz. Pesten 1838. jún. 3. az árvízkárosultak javára tartott felolvasása, magyarra ford. «Sympathia, antipathia, allopathia, homeopathia, hydropathia, vagy: hányfélekép mondhatni emberhez «adsza pénzt!» A magyar nők, Dr. Riloge, 1839. Levegő, tűz, víz, föld, Borjúhús gombával); a brassói Blätter für Geist, Gemüth und Vaterlandsliebeban (1838. Karl Filtsch, das Fantasiekind); az Ungarban (1845–46. Bilder aus meiner Selbst-Biographie); a Játékszini Emlékkönyvben (Győr, 1847. Milyen legyen a női szív?); a Kecskeméti Lapokban (1878. 43. sz. Saphir memoirjaiból, német után); a Képes Családi Lapokban (1884. 41. sz. Önéletrajzból, lovasberényi élete); a Czeglédben (1891. 40. sz. «Magyar vagyok», magyar czímmel, Episod az utóbbi magyar szabadságharczból, ford. Camedrio, a Kecskemét után). Költeményeiből fordítások: a Veszprémben (1856. 52. sz.), a Kecskeméti Lapokban (1887. 39. sz.), a Székesfehérvár és Vidékében (1887. 90., 93., 1888. 82., 88., 1889. 76., 81.), a Délmagyarországi Közlönyben (1888. 121.). Levele Kisfaludy Károlyhoz: Moor, 1822. ápr. 27. (Irod. Közlem. 1901.)
Munkái:
1. Freuden-Gesang zur Feier der Anwesenheit unseres Landesvaters Franz des Ersten, und unserer Landesmutter Caroline Auguste. Pesth u. Ofen, 1820. (Német és zsidó nyelven.)
2. Poetische Erstlinge. Pesth, 1821.
3. Neueste Schriften. München, 1822. Három kötet.
4. Gesammelte Schriften. Stuttgart, 1832. Négy kötet, szerző arczk.
5. Bernsteiniana, oder Mosaik von Bernstein, gefasst und geputzt von S. Pest, 1838.
6. Humoristische Damen-Bibliothek. Wien, 1838–1841. Hat kötet.
7. Wilde Rosen. U. ott, 1847. szerző arczk.
8. Humoristischer Volkskalander 1850–57. U. o.
9. Conversations-Lexikon für Geist, Witz und Humor. Dresden, 1858–60. Öt kötet. (Glasbrenner Adolffal együtt.)
10. Der Genius als Pilger. Ein Festspiel zum Empfang des allerhöchsten Kaiserpaares im Pester deutschen Theater, mit Musik von F. A. Doppler. Pest, 1875.
11. Fliegendes Album für ernste und heitere Deklamation. Leipzig, 1875. (5. kiadás.)
12. Ausgewähte Schriften. Brünn, 1884. 12 kötet.
13. Saphir's Gesammelte Schriften. U. ott, 1886–89. 26 kötet.
14. Teljes végeladás. Monolog. Szabadon átírta Hangay Octáv. B.-pest, 1891. (Monologok 29.)
15. Töredékek Saphir műveiből. Ford. Dabóczy György. Marosvásárhely, 1903.
Még több munkája jelent meg külföldön, melyek minket közelebbről nem érdekelnek.
Gelchrtes München 1834. 91. l.
Oesterr. National Encyclopädie IV. 485. l.
Rajzolatok 1838. 18. sz.
Ujabbkori Ismeretek Tára VI. 165. l.
Hölgyfutár 1858. 204. sz.
Wurzbach, Biogr. Lexikon XXVII. 213. l. (bő életrajzzal és repertóriummal).
Petrik Bibliogr.
M. Zsidó Szemle 1894. 533. l.
Pesti Hirlap 1895. 248. sz.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 871. l.
