Sánocki Gergely,
Sánocki Gergely,
nagyváradi kanonok, lembergi érsek, szül. Lengyelországban, valószinűleg Galicziának Sanok városában, honnét előnevét is vette. I. Ulászló lengyel és magyar királynak nevelője is volt. 1440-ben, midőn Ulászló a magyar trónra meghivatott, S. már nem volt mellette, hanem wieliczkai plébános volt. De a király még ekkor is gyakran élt tanácsával és főtényező volt S. abban is, mikor Ulászló a magyar trónt elfogadta. Magával is hozta hozzánk s mint gyóntatója és hű tanácsadója állandóan mellette volt, egészen szerencsétlen elestéig Várnánál. S. Caesarini Julián ellenében is határozottan ellenezte, hogy a király a törökkel kötött békére, a sz. ostya érintésével, esküt tegyen s kijelentette, hogy elhagyja a profanált tábort, ha a király mégis esküdni fog. De azután, ismét a pápai követ ellenére, erélyesen sürgette a béke megtartását. Ilyképen kitüntetett szilárd jelleme fölötte megnyerte Hunyadi János becsülését, ki a várnai szerencsétlen ütközet után fiai mellé nevelőül fogadta s tőle csak akkor vált meg, miután Vitéz János nagyváradi püspök kifejtette előtte, hogy fiait magyar nevelő által illik neveltetnie. Erre Vitéz Sanockit váradi kanonokká tette, mi csak 1445 után történhetett, mert Vitéz csak ez évben lett váradi püspök. A kitünő humanista tudós ezentúl állandó társalkodója volt Vitéznek, ki vele nemcsak asztalát, de hálószobáját is megosztotta. Azonban hírét vette S., hogy Kázmér lengyel király őt hosszú távolléte miatt holtnak vélvén, wieliczkai plébániáját másnak adományozta. Minthogy e plébániáját igen szerette, 1450 körül visszatért Lengyelországba és 1451-ben lembergi érsekké lett. Meghalt 1479-ben.
Callimachus szerint sokat írt, de keveset tett közzé. Emlékbeszédeket mondott elhunyt kanonoktársai fölött és sírjaikat epitaphimokkal ékesíté. Továbbá megírta Ulászlónak a magyar trónra való meghivatásának történetét s végül némely epigrammákat tulajdonít neki Callimachus, kivált bizonyos Fannia ellen. Callimachus Ulászló történetei közé Sánockinak nem egy beszédét szövi be; ezek azonban hitelességre számot nem tarthatnak.
Pomniki Historiy litteratury polskiey IV. k. (S. életrajza. Kivonatok belőle Új M. Múzeum 1860. 183. l.)
Ábel, Adalékok a humanisták történetéhez 162. l.
Katholikus Szemle XIII. Bpest, 1899. 813. l. (Békesi Emil.)
