Ruttkay István (alsó- és felső-ruttkai),
Ruttkay István (alsó- és felső-ruttkai),
1849–49. honvéd-alezredes, volt országgyűlési képviselő, szül. 1803. aug. 3. Nagy-Szelezsényben (Barsm.); jogi tanulmányait Pozsonyban elvégezvén, Zólyom vármegyei aljegyzőnek választatott, majd főjegyző (1842.) volt. Az 1848. mozgalmak már mint alispánt találták, ki a panszlávok túlkapásai ellen erélyesen síkra szállt. Midőn már a hazának fegyveres kézre is szüksége volt, r. sietett vármegyéjében katonaságot toborzani s rövid idő alatt megalakította a 17. honvéd-zászlóaljat, melynek azután parancsnoka lett. Eleinte Hurbán tót főnök ellen haczolt, később Komáromban rendeltetett s itt is maradt mint alezredes a kapituláczióig. Zászlóalja vitézségeért vörös sapkát nyert. A kapituláczió után hazament szülőföldjére. 1861-ben alispánja lett Zólyom vármegyének. 1865-ben pedig Beszteczebánya országgyűlési képviselőjének választotta. Végéveit Nagy-Szelezsényben töltötte, hol 1869. szept. 3. meghalt.
Munkái:
1. Gyászbeszéd Radvánszky Antal ev. kerületi inspector és ft. Fogler Ferencz kanonok hamvai felett 1840. ápr. 7. Beszterczebánya. (Zólyomi siralom cz. műben.)
2. Gyászbeszéd, melyet (Ghéczy István főispán felett) a székház termében Beszterczebányán mondott 1842. máj. 17. U. ott. (Halotti tisztelet cz. műben Kizmányi Károly gyászbeszédével együtt.)
A Hon 1869. 206. sz. (Nekr.)
Petrik Bibliogr.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 759. l.
