Ruehietl Miklós,
Ruehietl Miklós,
uradalmi gazdatiszt, szül. 1804. decz. 6. Ozorán (Tolnam.), hol atyja szintén Eszterházy herczeg gazdatisztje volt. 1814. Győrbe küldték szülei a Szeder Fábián igazgatása alatt álló normális iskolába s ott folytatta gymnasiumi tanulmányait is; a III., IV. osztályt Veszprémben, az V. Kaposvárt, a VI. Székesfejérvárt járta, a VII. vagy bölcseleti I. osztályt Szombathelyt, (hol Bittnitz Lajos tanította a methasis mellett a magyar nyelvet 133 tanítványának), a II. évi bölcseletet pedig Szegeden hallgatta. Ez időben a herczegi gazdatiszt fiai az uradalom költségén oda mehettek tanulni, a hova kedvük volt menni. R. elvégezvén tanulmányait. Sopronba került mint gazdasági gyakornok. 1828. ápr. 14. a megyei conscriptio alkalmával kinevezték irnoknak Konkolyi László II. alispán mellé 40 kr. p. napi fizetéssel és teljes ellátással Bevégezvén a conscriptiót, mint Eszterházy herczegi író diák a csobánczi uradalomba Gyulakeszire költözött, hol évi conventiója volt 52 frt 48 kr. váltó és 53/4 akó bor, azaz naponként egy iczcze. Innét 1831. okt. a bujáki uradalomba került és itt már irogatott a Társalkodóba és Regélőbe rejtett szavakat, anekdótákat, dalokat sat. 1835. okt. a szadvári (Tornam.) uradalomba helyezték át; ekkor már az ismertető cz. gazdasági folyóiratnak tevékeny munkatársa volt: írt a hanyag gazdatisztekről, a hálátlan dézmáról és a ferde robotról, a mezőgazdasági akadályokról sat.; írt az az 1838. Hasznos Mulatságokba, az 1839. Társalkodóba, a Borsos Márton Világába és a Jelenkorba. Gyűjtötte a tornamegyei és közelvidéki tájszavakat, melyeket a m. tudom. Akadémiához küldött be. 1848-ban nemzetőri hadnagynak választották meg. 1849-ben zaklatást szenvedett, német katonaság támadta meg lakását és őt Kassára hurczolták, de gróf Nyáry kormány-biztos szabadon bocsátotta. 1849-ben megszűnt az úrbériség, a szádvári uradalom hétharmad részét bérbe adta az uraság és ő is egyik bérlő lett; de a mostoha körülmények miatt a bérlettel fölhagyott, ismét heczegi szolgálatba állott és kinevezték a bujáki uradalomba kasznárnak. Azonban 1861-ben bekövetkezett a herczegi katasztrófa és a gondnokság őt hajlott kora miatt nyugdíjazta. Helyben Turán telepedett meg, hol később a felállított m. kir. postahivatalhoz postamesternek nevezték ki; ezt a hivatalát 1872-ig vitte, midőn lemondott állásáról és Pestre költözött; itt lakott állandóan, csak a nyarat töltötte vidéken. Meghalt 1889. szept. 12. Boldogon (Pestm.).
Czikkei a Regélőben (1833. Adomák); a Hasznos Mulatságokban (1838. I. 12. sz. Memhet egri aga alkulevele); a Rajzolatokban (1837–38. Gondolattöredékek, Szilas júl. 20., Galambkő, népmonda és költ.); a Társalkodóban (1839. 27. sz. Észrevétel Édes János, Utazás Magyarhon szebb vidékein czikkéhez); a Müller és Vahot Nagy Naptárában (1857. Óriási mogyoró Diósgyőrben, rajzzal); a Gazdasági lapokban (1864. Nyilt levél a takarmányozás érdekébe, 1865. Besavanyított répalevél mint abraktakarmány); a Vasárnapi Ujságban (1866. 1. Bubek György siremléke Görgőn tornamegyében, képpel); a Reformban (1871. 188. sz. Debreczen helynevének magyarázatához); a M. Nyelvőrben (1873. 554. l. Cserebere); a Fővárosi lapokban (1873. 141. sz. Hg. Esterházy Miklós egy száz év előtti magyar nábob, 1886. 199. Balatonfüred hajdan, 1887. 246. l. Egy jó magyar publicista fiatal éveiről: Török János, 1889. 197. A hajdani világról, egy aggastyán emlékeiből); a Szabolcsmegyei Közlönyben (1876. 111. sz. Adalékok Réső Ensel Sándor Csőrszárka cz. munkájához); írt még az Idők Tanujába és a Reformba is.
Jegyei: – l-s. R. és Rhtl (a Társalkodóban, Ismertetőben és az Idők Tanújában).
Budapesti Hirlap 1889. 257. sz.
Fővárosi Lapok 1889. 255. sz. és önéletrajzi adatok.
