Rudnay Sándor (rudnai és divékujfalusi),
Rudnay Sándor (rudnai és divékujfalusi),
theologiai doktor, esztergomi bibornokérsek és herczegprimás, R. András szolgabiró és Dőry Anna fia, szül. 1760. okt. 4. Szentkereszten (Nyitram.); tanulmányainak alapját a kegyesrendiek nyitrai iskolájában vetette meg; 17 éves korában lépett az esztergomi egyházmegye papnövendékei közé és a pozsonyi Emericanumba küldetett. Miután a bölcseletet Nagyszombatban a szent Istvánról nevezett papnevelőben jó sikerrel elvégezte, theologiára a budai központi papnevelőbe ment, a hol 1784-ben a hittudományból baccalaureus lett. 1785-ben pappá szenteltetvén, előbb Csasztára, azután Szent-Benedekre helyeztetett káplánnak. 1787-ben irnok lett az esztergomi érseki helynökségnél, 1789-ben pedig a nagyszombati helynökség titkára. Ugyanezen évben elnyerte a korosi plébániát, ahol 1794-ben a tapolcsányi kerület alesperesévé neveztetett ki. 1805. jan. 26. iktattatott be esztergomi kanonoknak, 1806-ban a szt. István papnevelő igazgatója, 1808. a B. Szűzről nevezett korosi apát, vál. ansáriai püspök, a helytartótanács tagja s egyúttal esztergomi érseki helyettes lett. 1809-ben előbb sasvári főesperessé, majd szent-tamási préposttá lépett elő és kineveztetett udvari tanácsossá s a magyar udvari kanczelláriához előadóvá. 1815-ben a király kinevezte erdélyi püspökké. Az új püspök a papnevelőben akkor volt 26 ifjúnak számát három év alatt 50-re szaporította és a seminariumra évenként 16,000 frtot költött a sajátjából. Egyházmegyéjét közelebbről megismerendő, majd minden plébániát, községet meglátogatott. Midőn 1816-ban éhinség uralkodott Erdélyben, megnyitotta magtárait az inségesek számára és pénztárát a nyomor enyhítésére. 1819. jún. 12. a király az esztergomi érsekségbe helyezte át. 1820. máj. 16. iktatták be a primási székbe, jún. 28. pedig a Szt. István-rend főpapjává nevezték ki. 1820. máj. 15. az 1545-től idegenben élő káptalan visszaköltözött Esztergomba, 1822-ben pedig, szt. Adalbert napján, József főherczeg és számos előkelőség jelenlétében letétetett a székesegyház alapköve. Ettől fogva semmi költséget és fáradságot nem kimélt, hogy az építkezés előhaladjon. Az ő idejében épült fel a sírbolt, a szt. István oldalkápolna, áthelyeztetett a Bakacs-kápolna a bazilika jobb szárnyába s a hatalmas falak egészen a felső párkányzatig emeltetett fel. Ő maga a saját jövedelmeiből 815,696 forintot áldozott az építkezésre. Felépítette a kéreghi, szentkereszti, az esztergomi szent Anna-templomot, megújította a divékujfalusi templomot, a plébániát és sokat áldozott a máriaczelli templomra is. Az erdélyi püspökség törzstőkéjét 12,000 forinttal gyarapította s több adományt tett jótékony és szent czélokra. évenként 12 szegény tanuló nyert teljes ellátást az ő költségén. 1822-ben Pozsonyban szent zsinatot tartott. Kiváló figyelemmel kisérte a papnevelés ügyét. Esztergomban presbyteriumot létesített, a hol az újonnan felszenteltek egyházi állásuk teendőire gyakorlatilag is kiképeztettek. Kieszközölte a királynál, hogy Nagyszombatban hat kanonokból álló káptalan alapíttassék. 1828-ban XIII. Leo pápa bibornokká nevezte ki. 1830. szept. 28. Pozsonyban V. Ferdinándot királylyá koronázta. Meghalt 1831. szept. 13. Esztergomban és a székesegyház sírboltjába temettetett el. Több alapítványt tett egyházi s jótékony czélokra, többek közt a Ludoviceumra 1000 frtot adott.
Munkái:
1. Památka navštíveňa Pána v padesátom roku obnovéná, s ktorým Boh služebnika svého grófa Berényi Gábora zamiloval. Nagyszombat, 1798. (Berényi Gábor gróf 50 éves emlékezete.)
2. Kázen na slawné primitia Madacs Josefa nowo-poswateného knaza arcibiskupstwi Ostrihomského k duchownému prospechu w bognanském chráme páňe držana. U. ott, 1804. (Madách József primiciája alkalmával mondott beszéd.)
3. Sermo, quem terminato publicae e SS. Theologia disputationis actu Marcelli Daniel, in episcopali lyceo Temesiensi theol. professoris die 7-ma Junii an. 1810. ad eundem, qua deputatus Archi-Ducis Josephi Hungariae Palatini, habuit (Buda), 1810.
4. Eucharisticon Augustissimi Imperatori et Regi Apost. Francisco, victori almaeque Pacis restauratori nomine statuum et Ordinum Provinciae Comaromiensis dicatum. Comaromii, 1814.
5. Ad clerum populumque Pastorali suae curae creditum, occasione Suae Inaugurationis. Anno 1816. die 14. Mensis July. Cibinii 1816.
6. Rudnay Sándor erdélyi püspök... minden gondgya alá bizott egyházi s világi renden levőkhöz, midőn püspöki székébe beiktattatnék. Julius 14. 1816. Hely n. (Németül: Nagyszeben, 1816.)
7. Paraenesis Excell., III. ac Rev. Dni Alexandri Rudnay... Ad Lyceum Regium scholasque Claudiopolitanas occasione auspicati muneris Supremi omnium per Transylvaniam catholicarum Scholarum Directoris. Claudiopoli dei 27. May 1819.
8. Oratio, dum per S. C. R. Majestatem Capitulo suo Transylvaniensi benigne decreta Ornamenta in ecclesia cathedrali solemniter appenderet. Cibinii, 1819.
9. Erkölcsi keresztény oktatások különösen a fenyítő házakban raboskodóknak remélhető megjobbításokra. Kolozsvár, 1819. (Hozzá: Praeambula Epistola Pastoralis Episcopi Transilvaniae ad eos, quibus cura spiritualis captivorum publicorum credita est.)
10. Ad clerum et Populum Archi-dioecesis suae occasione solemnis in Dignitatem Archi-Episcopalem Installationis Strigonii 16. Maji 1820. Budae.
11. Epistola Pastoralis... ad Clerum saecularem et regularem, omnemque fidelem populum jurisdictioni suae subjectum pro tempore Quadragesimae. Strigonii, 1820.
12. Epistola Pastoralis, ope cuius a Clero pro exstructione Basilicae Strigoniensis Symbolas offerri cupit. U. ott, 1821.
13. Epistola Pastoralis, medio cujus Jubilaei per s. Pontificem Leonem XII. indictionem, quo fidelibus christianus coelestium gratiarum fontes in Urbe Urbium pleno alveo reserati denunciantur, Clero communicat. U. ott, 1821.
14. Epistola, qua Synodum nationalem Posonii celebrandam convocat. Budae, 1822.
15. Oratio Cels. ac rev. Dni ad Synodum in ecclesia SS. Salvatoris Posonii, die 8. Septembris 1822. Posonii, 1822.
16. Sermo ad Synodum in Ecclesia SS. Salvatoris Posonii. Die 16. Oct. 1822. U. ott, 1822.
17. Dissertatio de obligatione Cleri saecularis quotidie persolvendi Horas Canonicas seu Officium Divinum, quod nomine Breviarii venit a gallico manuscripto in germanicum, ex hoc vero typis excuso in latinum traducta; praemissa Epistola Pastorali ejusdem argumenti Principis Primatis Archi-Episcopi Strigoniensis ad Clerum suae curae creditum. Strigonii, 1823.
18. Responsum nomine totius dicasterii a Cels. Regni Primate... habitum ad sermonem Caesareo-Regii Principis, Regni Palatini et Praesidis Regii consilii Locumtenentalis Hungarici quum illud solennis institutionis memoriam die 21. Apr. anni 1824. portentum seculum celebraret. Budae. (A főherczeg említett beszédével együtt.)
19. De perpetua SS. Eucharistiae Sacramenti in Archi-Dioecesi adoratione. Strigonii, 1825.
20. Epistola, in qua per S. Pontificem Leonem indicti Jubilaei ad universum orbem catholicum extensio, Clero notificatur. Posonii, 1826.
21. Epistola, ope cujus S. P. Leonis XII. contra occultas sectas Encyclicam, Clero suo sommunicat. U. ott, 1826.
22. Epistola Pastoralis vigore cujus Pii Papae VIII. encyclicam super indicto Jubilaeo, reprobatisque perversarum doctrinarum commentis epistolam ad notitiam Cleri perfert. Strigonii, 1829.
23. Kázne prihodné... to gest: 82 Reči duchownich od nebohého Arcibiscupa Ostrihomského w Krušowcách nekdi prednesenich, a wlastnú Rokú spisanich. Nagyszombat, 1833. (Rudnaynak legnagyobbrészt Korosson mondott tót beszédei, melyeket kiadott Palkovics György, esztergomi kanonok, Rudnay arczképével.)
Arczképei: kőnyomat, rajzolta Bauer József, nyomt. Reiffenstein és Rösch Bécsben, 1856.; Kohlmann L.-től és fametszet Lauffer és Stolpnál Pesten 1859., a R.-család czímerével.
M. Kurir 1820. 41–43. sz.
Hazai és Külföldi Tudósítások 1820. I. 39–42. sz. 1831. II. 26. sz.
Egyházi Értekezések 1820. III. 198. l.
Gemeinützige Blätter 1824. 66., 1830. 20. sz.
Archiv für Geschichte, Statistik, Literatur und Kunst, Wien, 1824. 65. l. (Hormayr).
Stankovics, Joannes, Oratio funebris in Exequiis Alexandri a Rudna. Strigonii, 1831.
Májer József, Halotti beszéd Rudnay Sándor hamvai felett. Esztergom, 1831.
Rumy Carolus, Parentatio Alexandri a Rudna occasione Exequiarum. Strigonii. 1831.
Feierstunden. Herausg. von Ebersberg. Wien, 1831. 143. l. (Exequien).
Egyházi Tár I. 1832. 199. l., IV. 1833. 168. l.
A pesti növendékpapság Munkálatai 1883. I. 207–218. l. (R. életrajza).
Hohenegger Laurenz, Nekrolog Sr. Eminenz des Herrn Försten A. v. Rudna. Wien, 1833.
Oesterr. national-Encyclopädie. Wien, 1835. IV. 431. l.
Pauer János, Az egyházi rend érdeme Magyarország történetében. Székesfejérvár, 1847.
Vasárnapi Ujság 1856. 35. sz.
Memoria Basilicae Strigoniensis anno 1856. die 31. Augusti consecratae. Pestini, 1856. 102. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai IX. 794. l.
Egyetemes Magyar Encyclopaedia XII. 245. l.
Figyelő I. 1876. 194., 207. l., 1878. 33. l.
Slovenské Pohlady 1888. 56. l.
Viček, Jaroslav, Dejiny Literatury Slovenskej. Turócz-Szent-Márton, 1890. 26., 266., 267.
Petrik Bibliogr. III. 254., IV. 82. l.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 737. l.
Kollányi Ferencz, Esztergomi kanonokok. Esztergom. 1900. 415. l. és gyászjelentés.
