Rozvány György,
Rozvány György,
volt városi főbiró, atyja R. József, kereskedő, édesanyja Krisztian Perszida, mindketten Maczedoniából a XVII. század végén beszármazott Rozomilett nevű görög kereskedő család ivadékai), szül. 1819. ápr. 21. Nagyszalontán (Biharm.); a rendes tantárgyakon kívül, atyja nyelvekre, zene- és rajzra is taníttatta; a görög nyelv tanulása végett Békésre küldték; innét másfél év mulva Aradon kezdette meg a gymnasiumi osztályok tanulását, folytatta Nagyváradon és bevégezte Temesvárt; a felsőbb iskolákat Késmárkon, a jogot 1838-ban Debreczenben végezte be. Arany Jánossal korán megismerkedett és jó barátja lett, t. i. atyja, midőn Arany a szinészetről hazajött és nem tudott megküzdeni a nagy szükséggel, magához fogadta és Erzsébet leánya tanítását bízta reá. Az 1839. országgyűlésre Beöthy Ödön magával vitte Rozványt Pozsonyba, hol egyike volt az országgyűlési tudósítások szerkesztőinek. Beöthy őt küldte Kufsteinba is, hogy hozza haza Lovassy Lászlót. 1840. decz. 19. tette le Pesten az ügyvédi vizsgát. Fiatal kora miatt ügyvédi irodát nem nyitott, hanem Nákó János marienfeldi bánáti uradalmában aktuáriusságot vállalt, hol német nyelven hat évig vezette az irodát. 1844-ben Nagy Ignácznak ez időben közkedvességű vígjátékát a Tisztújítást, Bánát-Komlóson, Nákó Jánosnak akkor épült udvari színházában, műkedvelőkkel legnagyobb részt oláh és német közönség előtt előadatta magyarul (ez volt az első magyar színi előadás a Bánátban). Minthogy hivatalos helyisége hátrányos volt egészségére, lemondott állásáról és visszaköltözött szülővárosába, hol ügyvédi irodát nyitott. Az 1848. önvédelmi harcz őt is fegyverbe szólította s mint biharmegyei gyalog nemzetőr részt vett a perlaszi, 1849-ben pedig mint lovasnemzetőri hadnagy a piskii csatában. Többször alkalmazták futárként, így febr. 7. Bem általa küldte Déváról jelentését Hrabovszkyhoz Aradra. Szeben bevétele után Bem dicsérő elismeréssel bocsátotta haza a bihari lovas nemzetőri osztályt, köztük R. szakaszát is; ezek máj. 1. érkeztek Nagyváradra. Ezen osztály tisztjei rangjuk megtartásával beosztattak a rendes honvédek közé. R. főhadnagyi minőségben a honvéd vadász ezredhez ormai Norbert ezredes hadsegédéül neveztetett ki. A hivatalos Közlöny nevét Rozvagyinak írta s ennek köszönhette, hogy ügyvédi gyakorlatát az absolut kormány alatt sem veszítette el és 1859-ben cs. kir. közjegyzőnek Nagy-Szalontára neveztetett ki. 1860-ban az absolut kormány által létesített közjegyzőség megszűnvén, R. az ügyvédi gyakorlattal is fölhagyott és Nagy-Szalonta monographiájához gyűjtötte az anyagot. 1867-ben a nagyszalontai lakosság egyhangúlag főbirájának választotta, így a következő évben is; de már 1869-ben ezen tisztségéről is lemondott; azonban ezután is részt vett a város közügyeiben. Nagy érdeme volt a nagyszalontai Aranymúzeum létrehozásában és buzgó igazgatója volt a gazdák malmának. Végrendeletében keleti görög vallású létére száz koronát hagyott a református egyháznak. Meghalt 1902. máj. 31. Nagy-Szalontán.
A Vasárnapi Ujságba saját rajzaival kisérve küldött be czikkeket névtelenül (Tolnai János, a párisi világkiállításra szalontai sertésekkel felküzdött kanász, jelmezöltözetében, melyet a külföldi lapok is átvettek, 1863. 36. sz. Talált régi pénzek, Szathmáry István volt honvéd főhadnagy, a nagyszalontai csizmadia mester); a Honban (1873. 278. sz.); a Századokban (1895. Czigányaink történetéhez); a Hunyadmegyei Tört. és régészeti egylet Évkönyvében (XIII. A piskii csata előzményei); a nagyváradi Szabadságban (1887. 4. sz. A piskii csatához készülődés előzményei); a Pesti Naplóban (1899. 275. Apróságok Arany János életéből); a Szalontai Lapoknak is munkatársa volt; itt közölte több czikksorozatban Arany Jánosról írt följegyzéseit.
Munkái:
1. Nagy-Szalonta mezőváros történelme (monographiája) tekintettel a derecskei uradalomhoz tartozó egykori hajdúközségek viszonyaira. Gyula 1870. (I. kötet, a II. kéziratban maradt. Ism. Budapesti Közlöny 47., 48. sz., Századok 1870., 1889. M. Prot. Figyelmező 1870.).
2. Alleluja! Korrajz a magyar haza életéből. Színmű 4 felv. B.-Gyula, 1876.
3. A piskii csatához készülődés részleteiből. Élmény. Nagyvárad, 1877.
Találmányok és ipar történelme, 3 czikk, felolv. a szalontai olvasó-egyletben; a m. tudom. Akadémia levéltárában: levelei Arany Jánoshoz, Szalonta, 1861. márcz. 1. és decz. 2. és "Rákóczy kesergője" cz. költemény hangjegyekkel.
Petrik Könyvészete.
Budapesti Hirlap 1894. 205. sz., 1902. 148., 152. sz.
Vasárnapi Ujság 1902. 23. sz. (Nekr.)
Szalontai Lapok 1902. 23., 24. sz. és önéletrajzi adatok.
