Roxer Vilmos,
Roxer Vilmos,
nyug. jószágfelügyelő, szül. 1822. máj. 8. Poprádon (Szepesm.), hol atyja nemes származású polgár volt, anyja Fabriczy András főesperes leánya, Fabriczy Sámuel, a m. tud. Akadémia tagjának nővére; R. tanult Poprádon, Miskolczon és Lőcsén, hol a lyceumot végezte; 1842-ben belépett mint erdészeti gyakornok a Koburg-Koháry herczeg szolgálatába; honnét ösztöndíjjal a selmeczbányai akadémiára s később a bécsi műegyetemre küldetett és onnét visszakerülve ismét az erdőrendezéseknél alkalmazták. A szabadságharczban mint nemzetőr és futár Görgey Arthurnak és Guyon ezredesnek fontos szolgálatokat tett; mint a szepesi vadászzászlóalj kapitánya a határt védte; ezután Erdélybe rendeltetett és Kazincy táborával Kapnikbányán egyesült és Zsibónál a fegyvert letette. Hosszabb bujdosás után 1850-ben a gróf Teleki-család dolhai (Máramarosmegye) uradalmában talált menedékhelyet és ott álnév alatt mint erdőmester s 1856-tól mint erdészeti- s jószágfelügyelő nyert alkalmazást, mely minőségben 26 évig működött, egyszersmind Batthyányi Gusztáv herczeg és Károlyi István gróf erdősegeinél a felügyelői tisztet viselte. A kataszter behozatala alkalmával mint erdészeti felügyelő a kassai és beszterczebányai kerületben alkalmaztatott. Ő volt az első, ki 1856-ban a magyarországi (akkor még német nyelvű) erdészeti gyűlésen Ungvárt felszólalt egy magyar erdészeti szótár kiadása tárgyában, mely akkor meghiusult ugyan; azonban a Bach-korszak azon törekvését, hogy a «magyar erdészeti egylet» a csehországi egyletbe beolvasztassék, megakadályozta; az alkotmány visszaállításával ezen egylet tisztán magyar erdészeti egyletté alakult. Évek előtt Kassán telepedett le, s ott a közügyek terén, különösen a városi, egyházi s iskolai ügyekben, működött. Meghalt 1906. febr. 6. Kassán.
Czikkei a Verhandlungen des Vereines für Naturkunde cz. pozsonyi folyóiratban (1860–61. Bemerkungen über die Marmarosh in stat. u. naturhist. Beziehung); a Vadász- és Versenylapban (1861. 13. szám. Az erdészeti magyar műszótár ügyében); az Erdészeti Lapokban (1862. Máramarosi közlések, A fának szállítása ügyében, 1863. A máramarosi erdőségek pusztításáról és ennek ellenszereiről, 1879–80. Adatok a cserhántás köréből; 1885. A véglesi uradalmi erdőkről); a Győri tört. és rég. Füzetekben (1865.) és a Magyarország képekben (1868. Rózsahegy); a Máramaros leírása cz. monographiában (A dolhai vasgyár); a Természettud. Közlönyben (1901. Macskaösszebeszélés, Számoló pony ló); a 67-ki kiegyezés után ismertette a Zipser Bote-ban, a kassai és debreczeni lapokban a szepesi vadászzászlóalj 1848–49. szereplését; a Kaschauer Zeitungnak is munkatársa volt.
Felolvasásokat tartott a kassai Kazinczy-körben az említett zászlóaljnak Vogel- és Benedek-féle csapatok által történt nyugtalanításáról, a régi idők pénzbeli viszonyairól és egy hétnapos kárpáti kirándulásról.
Pesti Hirlap 1906. 38. sz. (Nekr.) és önéletrajzi adatok (Dianiska).
