Rosenberg Sándor,
Rosenberg Sándor,
bölcseleti doktor, főrabbi, szül. 1844-ben Makón, a gymnasium négy alsó osztályát Nagyváradon járta, hol a magyar nyelvben jártasságot szerzett, a felsőbbeket Bécsben, a bölcseletit Lipcsében tanulta; utóbbi helyen nyert bölcseletdoktori oklevelet. 1868-ban visszatérve, a nagyváradi magyar-zsidó hitközség templomában magyar próbaszónoklatát tartotta, melylyel azonnal a hitszónoki és később a rabbi állást megszerzé. Nagyváradon majdnem tíz évig működött mint a magyar-zsidó hitközség lelkésze. 1876-ban a kaposvári izr. hitközség hívta meg főéabbijának; 1895-ben Aradra ment főrabbinak. Arad sz. kir. város törvényhatósági bizottságának tagja.
Czikkei az Izraelita magyar irodalmi társaság Évkönyvében (1895. Rövid elmélkedés az ó-héber irodalomról összehasonlítva az ó-göröggel, A zsidók nyelve, 1901. A bibliai és a görög világteremtés-monda) stb.
Munkái:
1. Die mosaische Echtheit der Königsurkunde in Deutem. 17; 15–20. Eine geschichtliche-theologische Studie. Halberstadt, 1867. (Doktori dissertatio.)
2. Gyászbeszéd br. Eötvös József halálára. Nagyvárad, 1871.
3. Gyászbeszéd Lőw Lipót szegedi főrabbi halálára. U. ott, 1875.
4. Gyászbeszéd Deák Ferencz halálára. U. ott, 1876.
5. Das Judenthum und die Nationalitäts-idee. Kaposvár, 1885. (Különnyomat a Wissenschaftliche Blätter der Mendelsohn-Stifung. Frankfurt, 18831884. cz. folyóiratból).
6. A zsidó és keresztény között polgárilag kötött házasfrigynek megáldása a zsinagógában. Theologiai értekezlet, 1895.
M. Könyvészet 1895.
Radó Károly, Arad sz. kir. város törvényhatósági tagjainak Almanachja. Arad, 1904. 159. l. arczk.
