Roman József,
Roman József,
ügyvéd, született 1829. jan. 12. Őssiben (Biharm.); gymnasiumi tanulmányait Belényesen kezdte és a joggal együtt Nagyváradon 1840 körül fejezte be. A szabadságharcz alatt írnok volt a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumban és 1849. július 2-ig Pesten maradt. A szabadságharcz után, mint vagyontalan ember, hivatalt vállalni kényszerült s 1866. júliusáig folytonosan Biharmegyében működött fölváltva mint aljárásbiró segédszolgabiró, főlszolgabiró és alispán. Azután ügyvédi irodát nyitott, de azontúl is tevékeny részt vett a vármegye dolgaiban és szóval, tollal buzgólkodott a nagyváradi egyházmegye alapjainak helyes kezelése stb. érdekében. Az 1869. június 21-re Budapestre összehívott kath. autonomiai gyülésen mint egyházmegyéjének egyik követe, társainak nevében egy fontos nyilatkozatot nyújtott be a congressushoz. Az egyházmegyei jogi álláspontját illetőleg már régebben érdekes eszmecserét és levelezést folytatott Pap-Szilágyi Józseffel, de azt csak utólag tette közzé a pesti Federatiuneaban. 1879. július 1. óta a belényesi uradalomnak jószág- és jogigazgatója. Háza a rumén társasélet központja és a jogakadémiai rumén ifjúság nagy Maecenása volt.
A költészettel fiatal korától kezdve foglalkozott; de versei 1846–49-ig csak egyszerű kisérletek szinében tünnek föl. Az 50-es években azonban már magára vonta a rumén irodalmi körök figyelmét a Gazet'a Transilvanieiben és a Foaia pentru minte-ben közölt verseivel, ezek közt különösen Tribunal cz. hősköltemény töredékével s a Diorileben (1854) kiadott: Trandafiru si Sabina cz. népies balladájával. A 60-as és 70-es években csaknem minden rumén lap hozott tőle egy-egy, a rumén nép politikai életére s társadalmi helyzetéről vonatkozó publicistikai levelezést és ennek viszhangjául egy-egy verset, hol mindég a nép barátjaként mutatkozott. A pesti Gur'a Statuluiban Campanella s más nevek alatt számos humorisztikus czikket és epigrammát adott ki. Márki Sándor egy-két költeményét közli fordításban.
Márki Sándor, Bihari Román írók. Nagyvárad, 1880. 111., 134., 136. l.
Enciclopedia Romana III.
