Reizner János,
Reizner János,
kir. tanácsos, múzeumi és könyvtár-igazgató, szül. 1847. jan. 20. Szegeden vagyonos polgári szülőktől. (Elődei Rusztról költöztek Szegedre s a városnak legrégibb beköltözött német polgárai közé tartoztak). Iskoláit Szegeden a piaristáknál 1865-ben végezte. A jogot Pesten és Pozsonyban hallgatta. 1871. márcz. 27. ügyvéd lett; de már 1872. jan. 4. Szeged város aljegyzőjének, 1875. nov. 14. főjegyzőjének választatott meg. A közigazgatás minden ágában szakismerettel járt el, így az ármentesítő kérdéseknek is előadója volt. E mellett a követválasztási központi bizottságnak, a bor- és húsfogyasztási adóváltságot kezelő bizottságnak jegyzője s több más választmány és küldöttség elnöke volt; egyúttal jegyzője az 1877–78-ban gróf Károlyi Sándor elnöklete alatt alakult alsó tisza-völgyi társulati érdekeltségnek, majd a tisza-völgyi társulatok központi választmánya tagjául választatott meg. Az 1873. bécsi világkiállítás alkalmából a szegedvidéki kiállítási bizottságnak, majd az 1876. Szegeden tartott országos ipar-, termény-, állatkiállítás bizottságának volt a jegyzője; úgyszintén a Dugonics-szobor létesítésén működött bizottmánynak is jegyzője volt és a szobor létesítése körül buzgólkodott. A közpályán és társadalmi téren kifejtett buzgalmáért, különösen a kiállítás körüli munkásságáért 1876. szept. 3. ő felsége a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. A politikai téren elfoglalt pártállásánál fogva a pártélet támadásainak volt kitéve; ez és az 1879. árvíz alatt szenvedett anyagi veszteségek elkeserítették; ezért 1882. júl. 16. főjegyzői állásáról lemondott és a Somogyi Károly esztergomi kanonok által Szeged város közönségének adományozott könyvtár vezetését mint annak igazgatója vette át. A könyvtár fölállítása és rendezése foglalta el idejének nagy részét; a könyvtárt, mely 45,000 kötetet foglalt magában, 1883. október 16. ő felsége ünnepélyesen megnyitotta. Ekkor a város újjá alkotása körül tett szolgálataiért a Ferencz József-lovagrendet kapta. Ettől fogva kizárólag a tudomány és irodalom művelésével foglalkozott; egyszersmind városi képviselő volt. A könyvtár mellé a város áldozatkészségéből múzeumot szerveztek, melynek szépművészeti (festmények), numismatikai, régészeti és természetrajzi osztályai vannak; ennek szintén igazgatója lett. 1896-tól a szegedi felső kereskedelmi iskolában a közgazdaságtant és államháztartást is tanította. A Dugonics-társaságnak alelnöke volt. 1903-ban királyi tanácsossá nevezte ki a király. Meghalt 1904. jan. 20. Szegeden.
Czikkei a Szegedi Hiradóban (1869. 48–50. Emlékirat az alakulandó szegedi történelmi társulat ügyében, 1871. 124. A levéltár és levéltári hivatal, 1872. Fölszóllítás Szeged és vidéke polgáraihoz a hazai műemlékek ügyében, 64–70. A czéhek és az új ipartörvény, 66. Úrnapi körmenet Szegeden 1724-ben, 1876. 15–19. Deák Ferencz politikai jellemrajza, 1885., 95., 96. A Somogyi-könyvtár sat.); a Marosban (1870. 4–10. sz. Csanád vármegye régi határai, 1871. 1., 2. sz. Csanádmegye régi törvényhatósági bizottsága, közgyűlései, tisztviselői, ezek fizetése); a Századokban (1872. Jelentése a b. Palocsay család levéltáráról); az Archaeologiai Értesítőben (1872. II. Rákóczy Ferencz rézpénzeinek érmészeti és pénzügyi ismertetéséhez, 1890. A szegedvárosi múzeumról, 1891. A rábéi leletekről, Magyar pogánykori sírleletek, Rábéi ásatások, Szegedvidéki leletekről, 1892. A szeged-röskei sírleletek, Ásatások Csengelén, Csongrádm., 1898. Éremlelet Sövényházán, Oroszlámosi magyar pogánykori sírlelet, A tömörkényi bronzleletről, 1899. Közlemények a szegedvárosi múzeumból, 1903. A szeged-domaszéki magyar pogánykori sírleletről, A rivó-dülői ásatásokról és kőtörési leletekről, A sárüllősi és szőreghi leletekről, 1904. Sebői öthalmi és ó-lébai ásatások); a Lévay Ferencz szerk. alatti Szegedi Közlönynek 1874–75-ben belmunkatársa volt, 48 nagyobb és 116 kisebb czikket írt a lapba, valamennyi Szeged város hatósági, társadalmi, közművelődési és közgazdasági viszonyait tárgyalják, nevezetesebbek: 1874. 84–92. sz. Adalékok Szeged cz. kir. város iparstatisztikájához, 116–120. A szegedi mészáros-czéh a török uralom alatt sal.); a Lévay Ferencz szerk. Emléklapok a szegedi országos dalárünnepély alkalmából cz. munkában (1876. Szeged város története dióhéjban); a Dugonics-Albumban (1876. Ünnepi beszéd a Dugonics-szobor leleplezése alkalmával 1876. aug. 19.); a M. Könyv-Szemlében (1881. III. Ferdinánd király rendelete magyar könyvek elkobzásáról 1642-ből, 1882. Adalékok a szabadságharcz s az emigráczió könyvészetéhez, 1898. A szegedi Somogyi-könyvtár állapota 1897–98-ban, 1899. Ugyanaz 1898–99-ben, 1902. Ugyanaz 1902–1902-ben); a Történelmi Tárban (1882. Két szendrői levél a lovasok hópénzéről); a Vasárnapi Ujságban (1882. Adalékok az emigratio érmei és pénzügyei történetéhez); a Szegedi Naplóban (Könyves J. álnévvel. 1890. 159. sz. Szeged hírlapjai 1849–90., 354., sz. Czigányaink a mult században); a M. Gazdaságtört. Szemlében (II. 1896. Régi gabonamértékek); a Pallas N. Lexikonának is munkatársa volt.
Munkái:
1. 1870. 42. t.-cz. a köztörvényhatóságok rendezéséről, különös tekintettel Szeged szab. kir. város rendezése. Szeged, 1871. (Névtelenül).
2. Jelentés az 1876. árvíz védekezéséről. U. ott, 1876.
3. Évi jelentések Szeged város közigazgatása, közművelődése s belső viszonyainak haladásáról. U. ott, 1872–81. Tíz füzet.
4. Jelentés Sárosmegye levéltáráról. Bpest, 1881. (Különnyomat a Századokból.)
5. A Szegedi Hiradó politikai napilap negyedszázados pályafutása. Szeged, 1884.
6. A régi Szeged. U. ott, 1884. és 1887. Két kötet. (1. A negyvenes évek s a forradalom napjai Szegeden. II. A kőbálvány és a kunpuszták pere. Ism. Budapesti Szemle XLIII. 1885).
7. Történelmi vizsgálatok a zsidók szegedi letelepülése körül. U. ott, 1885. (Különny. Löw Immánuel és Kulinyi Zsigmond, A szegedi zsidók 1785–1885. cz. munkájukból.)
8. A szegedi Somogyi-könyvtár. Bpest, 1884.
9. A kegyúri jog és a szegedi gyakorlat. Szeged, 1886.
10. Magyar pogánykori sírleletek. U. ott, 1891.
11. Makó város története. Kiadja Makó város közönsége. U. ott, 1892.
12. A szegedi dalárda emlékkönyve. Alakulásának negyedszázados évfordulójára. U. ott, 1893.
13. Szeged és Délmagyarország. Szeged magyarságának kulturális és nemzeties hatása a délvidékre. (Eredmények és czélok.) U. ott, 1895. (A Dugonics-társaság által 400 koronával jutalmazott pályamű.)
14. A mindszentalgyői uradalom történetéből. Bpest, 1896. (Különny. A M. Gazdaságtörténeti Szemléből.)
15. Szeged története. U. ott, 1896–1902. Öt kötet, a szöveg közé nyomott képekkel és színes térképekkel. (I. A legrégibb időktől a XVIII. század végéig; II. A XVIII. század végétől az 1879. évi árvízig; III. Egyházak, hitfelekezetek, hatóság és társadalom, egészségügy, iskolák, közműveltség, közgazdaság; IV. Oklevéltár, Név- és tárgymutató; V. Szeged új kora. Irta Kulinyi Zsigmond.)
Álneve és jegyei: Könyves J. (a Szegedi Naplóban), R. J. (a Szegedi Hiradóban), ? (Szegedi Közlönyben) és -r -s (az Emléklapokban).
M. Könyvészet 1886–87., 1895., 1902.
Kiszlingstein Könyvészete.
Schack Béla, Kereskedelmi iskoláink és tanáraik a millennium esztendejében. Bpest, 1896. 15., 16. lap.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 465., II. Pótlék. 1904. II. k. 516. l.
1904.: M. Könyvszemle 126. l.
Vasárnapi Ujság 4., 5., sz. arczk.
Budapesti Hirlap 21. sz.
Önéletrajzi adatok és gyászjelentés.
