Reisinger János,
Reisinger János,
bölcseleti doktor, kir. tanácsos, kegyes tanítórendi áldozópap és egyetemi tanár, szül. 1802. aug. 7. Magyar-Óvárt (Mosonm.); 1819. okt. 9. lépett a rendbe Privigyén, hol 1820–21. növendékpap volt; 1822–23-ban Temesvárt grammatikát tanított; 1824–25. Váczon bölcseletet tanult és doktorrá avatták; 1826. Nyitrán, 1827. Szent-Györgyön theologiát tanult és 1826. okt. 7. Esztergomban misés pappá szentelték. 1828–29. Temesvárt gymnásiumi tanár a gramatikai osztályban, 1830–40. a történelem tanára Szegeden. 1841. jan. 5. a pesti egyetem történelmi tanárának neveztetett ki. 1849-ben Pesten nyugalomban élt. 1850–64-ig a pesti egyetemen ismét a történelem rendes tanára volt. Két ízben volt a bölcseleti kar dékánja és 1863-tól a tanárvizsgáló bizottság tagja. 1865-ben nyugalomba vonult és ez alkalomból kir. tanácsos czímet nyert. Meghalt 1868. febr. 25. Pesten.
Czikke a Figyelőben (1839. 13., 19. sz. R. történeti táblái ügyében).
Munkái:
1. Eventus Memorabiles Historiae Universalis, serie chronologica in VII tabulis ad usum auditorum suorum indicati. Szegedini, (1839.) ívrét.
2. Állítások a közönséges történetből, melyeket a m. kir. egyetemben mélt. és főt. bölcsészeti kar elnökének és ugyanazon tanszék igazgatójának helybenhagyásával Reisinger János a történetek tanára előadásaiból. Pest, 1846.
M. Sion 1868. 160. (Nekr.).
Budapesti Közlöny 1868. 49. sz. (Nekr.)
Takács Sándor, A budapesti piarista kollegium története. Bpest, 1895. 360. l és a budapesti rendház jegyzőkönyve (Rulla, Csaplár Benedek által) és gyászjelentés.
