Rehacsek Eduard,
Rehacsek Eduard,
orientalista, szül. 1819. júl. 3. Illokon (Szlavonia); középiskoláit Pécsett végezte, hol magyarul, francziául, latinul és németül megtanult; azután a pesti egyetemen folytatta tanulmányait, főkép mathematikával és a latin nyelvvel foglalkozott. Mérnöki oklevelet nyerve, 1843-ban Párisban, később Amerikába, onnét Bombayba ment, hol 1847-ben a latin nyelv és mathematika tanára lett a Wilson-collegeben. Három évvel később ugyanott az egyetemen rendes tanárnak tették; tanította az arab, perzsa, latin és franczia nyelvet. Kerülte az európai társaságot és csak a művelt hinduk körében élt. Utóbb egyetemi tanári állásáról lemondott és visszavonulva élt. A legutóbbi anthropologiai congressuson Bombayban és hindu szokás szerint temették: máglyán megégették.
Kisebb dolozatai az Indian antquary, a Calcutta Review és a Journal of the Indian associationban jelentek meg; németül csak egy nevezetes dolgozata: Oriental. Rüstungsstücke látott napvilágot a Deutsche Morgenländ. Gesellschaft folyóiratában (1882.); az Archeological Survey of Western India számára arab és perzsa feliratokat fordított le (Persian and Arabic series of inscriptions from Ahmudabad and other places of Guzarât).
Munkái:
1. Fortune and misfortune. Bombay, 1870. (Mahbáb ul-kulub beszélygyűjtemény számos elbeszélése, perzsából fordítva.).
2. Catalogue raisonné of the Arabic, Hindostani, Persian and Turkish MSS in the Mulla-Firuz library. U. ott, 1873.
3. Mirkhond, the Rauzat-us-Safa: or garden of purity, translated from the original Persian. London, 1892–94. Öt kötet.
Legfőbb műveinek mondják: Bombay 115 évvel ezelőtt, öt kötet; India gyémántbányái. Írt továbbá vallásbölcseleti műveket az iszlam és kereszténység viszonyáról, Jézus életéről, a Nagy Sándor-mythosról. Kéziratban maradt: Dsuveini Nigarisztánjának angol fordítása.
Pesti Hirlap 1892. 27. sz.
Fővárosi Lapok 1892. 27. sz.
Vasárnapi Ujság 1892. 3. sz.
Pallas Nagy Lexikona XIV. 455. l.
