Rédey István,
Rédey István,
földbirtokos (régi nemes, a család nemesi oklevele 1571-ben kelt), szül. 1856. okt. 8, Köves-Kállán (Zalam.); tanult Veszprémben, Felső-Lövőn, Sümegen és otthon magán szorgalomból. 1876-ban Balaton-Füredre ment ügyvédi irodába s ott volt 1882-ig, a midőn szemeinek megrongálása miatt haza kellett mennie s attól fogva otthon gazdálkodott. Meghalt 1890. jan. 12. Köves-Kállán.
1877-ben a Balaton és Vidékének lett munkatársa, költeményeket, társadalmi czikkeket és Füredi tündér cz. beszélyt írt a lapba;1878–80-ban a Magyarország és a Nagyvilágban több költeménye jelent meg; 1878. a Keszthelynek is munkatársa lett, melyben megjelent: A kik megtartják szavokat cz. beszélye, A sümegi katakombák cz. humorisztikus rajza és több költeménye; 1879. és 1881-ben a Budapestbe írt verseket és a Zalának lett a munkatársa (költemények, rajzok, társadalmi és politikai czikkek, 1880–85. költemények, karczolatok, naplótöredékek és színi kritikák); a Képes Családi Lapokban (1880–81.)írt költeményeket és a Bolond Istokba (1880., 1882.) szintén; a Gondűzőben 1885-ben jelent meg néhány költeménye; írt ezeken kívül a Veszprémbe s a Veszprémi Függetlenségbe költeményeket még a további években is.
Kéziratban maradt egy kötet költeménye.
Önéletrajzi adatok és ipja Vörösmarty József szives közlése.
