Rausz János,
Rausz János,
ev. lelkész, R. Márton lelkész és Sigerus Agnetha fia, szül. 1679-ben Brassóban; a nagyenyedi ev. ref. kollegiumban tanult, 1695-től pedig a brassói gymnasiumban; innét a königsbergi egyetemre ment, hol testvérével Rausz Lukácscsal együtt tanultak és oly tehetséges zenészek voltak, hogy az 1706-ban Frigyes Vilmos porosz király tiszteletére adott zeneestélyen a 200 tanulótársukból álló zenekart vezethették. Visszatérte után Brassóban kántornak alkalmazták. Az 1718. és 19. pestist szerencsésen átélte, jóllehet a fertőzés gyanújában levő lakását elsőben zárták el. 1718. Mártonhegyre (Nagy-Küküllőm.) és még azon évben Volkányba (Brassóm) ment lelkésznek, hol 1737. decz. 14 meghalt.
Munkája: Evangelia melodica d. i. Geistliche Lieder und Lobgesänge nach dem sinne der ordentlichen und Festtags-Evangelien. Kronstadt, 1717. (Neidel Pál előszavával. 2. kiadás 1718., 3. k. 1725., 4. k. 1734., 5. k. 1740. U. ott).
Trausch, Schriftsteller-Lexikon III. 83. l.
