Ratiu János (nagy-laki),
Ratiu János (nagy-laki),
jogi-doktor, ügyvéd, az erdélyi és magyarországi rumén nemzetiségi comité elnöke, szül. 1828. aug. 19. Tordán; a gymnasiumot és theologiát Balázsfalván és a pesti központi seminariumban végezte. 1848-ban Muresián Miklóssal és Árpády Sándorral legiót szervezett, melynek parancsnoka Gratze cs. kir. kapitány volt; ezen legio több harczban vett részt, legkivált a Kemény Farkas honvéd ezredes elleni küzdelmekben, midőn az abrudbányai havasokból kiűzte. A szabadságharcz után 1850-ben Bécsbe ment jogot tanulni; innét Pestre jött hol jogi-doktor lett. a budai törvényszéken, úgyszintén a budai és kolozsvári ügyvédeknél gyakornokoskodott. 1860-ban tett ügyvédi vizsgát Nagyszebenben, a mikor irodát nyitott. 1861-ben indult meg a mozgalom az «Astra» létesítésére, melynek ő volt egyik támogatója. Ugyanezen évben a megyék szervezésekor alispánná nevezték ki; azonban az erdélyi autonomiából kifolyólag a magyarok és rumének közt támadt különbözetek miatt állásáról lemondott. 1863-ban képviselővé s az erdélyi országgyűlés jegyzővé választotta. Az 1867-ben kelt rumének Pronuncia-mentuma az «unio» ellen az ő műve; ezt egy küldöttséggel Sulutiu balázsfalvi érsekkel az élén ő nyújtotta át a királynak. Midőn Péchy kir. biztos Erdélyben utazott, kipuhatolandó a rumének állásfoglalását az «unio»-val szembe, ő mondott hozzá beszédet. R. rábeszélése következtében, Macellariu képviselő 1869-ben Erdély-szerdahelyen tanácskozásra hívta a ruméneket, melyen R. először nyilatkozott a passivitás érdekében; azután a Gyulafehérvárra hívott értekezletet ő vezette; majd 1880-ban Tordán saját házában, egyetértve Baritiu György történetíróval és társaival megalapították a rumén nemzeti pártot, melynek elnöke lett. az 1884. és 1892. összehívott pártgyűlés, melynek elnöke volt, kimondta az általa szerkeszett Memorandum terjesztését. 1892. máj. ő vezette a rumén nagy küldöttséget Bécsbe. Bécsben tartózkodása alatt Tordán a nép elpusztította a házát. 1894. júl. 25. pörbe fogták és fogságra ítélték, melyből egy évet és 3 hónapot ült le a szegedi államfogházban. Meghalt 1902. decz. 4. Nagy-Szebenben, a hol nyugalomban élt.
Ijfúságától fogva írt a hazai rumén lapokba.
Munkája: Theses ex universa jurisprudentia et scientiis politicis. Budae, 1857.
1902: Budapesti Hirlap 335. sz., Familia 565. l.; Tribuna 215–228. sz., Tribuna Poporului 218. sz., Unirea 49., 50. sz., Gazeta Transilvaniei 257–261. sz., Draperul 136–139. sz., Controla 94–99. sz., Telegraful Roman 132. szám.
Enciclopedia Romana III. 370. 371. l. és Zászló János jegyzetei.
