Ranschburg Salamon,
Ranschburg Salamon,
bölcseleti doktor, győri rabbi, szül. 1816. április 26. Lužeban (Csehország), hol atyjának R. Sámuelnek Talmud-iskolája volt; R. Prágában bölcseletet, jogot és felsőbb mathézist hallgatott, 60 éves korában újra olvasta eredetiben Homért, nagyra becsülte kedvencz íróját Tacitust, s beszélt francziául és angolul. 1853-ban Lan Petschauban (Csehország) foglalt el rabbi állást; 1855. febr. 25. a győri hitközség rabbija lett, a mely állásában élte végéig, mely 1895. jan. 1. következett be, megmaradt.
Talmudikus tudását arra fordította, hogy mindazt, mit a talmud magában foglal a tudomány bármely szakmájából, kritikai jegyzésekkel ellátva betűrendben encyklopaediában rendezte; ebből 400 ív maradt irodalmi hagyatékában, a talmudból tizennyolcz könyvet magában foglalva; a munka befejezésében halála gátolta.
Halotti beszédek. Bpest, 1905. fémnyom. arczk.
Fischer Julius, Trauerrede. Bpest, 1895.
M. Zsidó Szemle 1895. 53. l. (Gerő Attila).
